Kilencszáztizennyolc végén a hazai vasúti közlekedésben káosz alakult ki. A Károlyi-kormány egyik első intézkedésével feloszlatta a hajdani birodalom bécsi székhelyű szállításvezetőségét, ezzel lehetetlenné vált a katonák, hadifoglyok rendezett hazaszállítása és a magyar vasúti járműpark mentése. Az Erdélybe benyomuló román közigazgatás és hadsereg a belgrádi egyezményt még formálisan sem tartotta be.

Megkezdődött a legdrágább nyersanyagok, mozdonyok, kocsik kiszállítása; azokat a vasúti kocsikat, amelyek a románok által megszállt területekre futottak be, CFR-rel, a Román Államvasutak kezdőbetűivel jelölték. Minderről a folyamatról, az erdélyi vasutak román megszállásáról nyílt kiállítás a napokban a várpalotai Trianon Múzeumban.

 

Összességében a románok szűk egy év alatt Európa egyik legkiválóbb mozdonyparkjából közel ezerkétszáz darabot szállítottak el önkényesen. „A románok rabolnak, fosztogatnak. Minden vasúti szállítmányt, melynek kísérete gyöngébb, saját célra lefoglalják, kirabolják. Ezt azonban mindig letagadják…” – írja a korabeli Budapesti Hírlap. Az erdélyi vasutasok helyzete a román hadsereg előrenyomulásával, a román államigazgatás kiépülésével párhuzamosan egyre tarthatatlanabbá vált. A megszálló román hadsereg Erdélyben addig ismeretlen balkáni brutalitást hozott magával. A vasutascsaládok férfi tagjait elhurcolták, otthonaikat kirabolták, a családtagokat bántalmazták. Az egyre általánosabb agresszió eszközeként az ököl, a puskatus, a nadrágszíj és a nyilvános botozás szerepelt leggyakrabban. „Az egész magyar lakosság a legnagyobb rettegésben él. Senki sem tudja, hogy éjjel 2-3 órakor mikor húzzák ki az ágyból, és viszik autón a katonai fogházba” – írja egy vasúti jelentés.


A románok nyilvánvaló célja az volt, hogy még a békekötés ratifikációja előtt megtörténjen a teljes hatalomátvétel az erdélyi vasutakon. A román közigazgatás a megyék élére prefektusokat nevezett ki, a román nyelv megtanulására egy év határidőt adott, és előírta, hogy 1919. január 25-ig valamenynyi közalkalmazottnak hűségesküt kell tennie a román államra. Az erdélyi magyar vasutasok ezt követően a hazaszeretet legszebb és legmegrendítőbb példáit mutatták meg. A hűségesküt a vasutasok tömegével megtagadták, 1919. február közepéig a román vasutak vezetése kénytelen volt megállapítani, hogy egyetlen magyar vasutas sem írta alá a hűségnyilatkozatot. Egy svájci újságíró jelentette ekkor: „Hosszú utazásom alatt alkalmam volt sok vasutassal beszélni, és természetesen nem lehetett másról szó, mint a románok által követelt hűségnyilatkozat aláírásáról […], akik a nyilatkozatot alá nem írják, április 1-jén kilakoltatják a románok. És mégis egyetlen emberrel sem találkoztam, legyen az fűtő, vonatvezető, kísérő, aki aláírná a nyilatkozatot. […] Kitartunk a végtelenségig, és ha kell, otthagyjuk a vasutat, és más munkát kezdünk, de a románoknak nem hódolunk be.”
Az ellenálló és az esküt megtagadó vasutasokat a román hatóságok azonnali hatállyal, nyugdíj és végkielégítés nélkül elbocsátották.

A vasutasok vagyonuk elvesztését és a teljes fenyegetettséget is vállalva a román államra az esküt rendkívül nagy számban nem tették le, így az első nagy erdélyi menekülthullám egyik legnagyobb létszámú csoportját a vasutasok alkották. A román közigazgatás az európai hírű magyar vasutakat Erdélyben néhány hónap alatt anyagilag, erkölcsileg és biztonsági szempontból is lezüllesztette. A megszállt vasútállomásokon minden feliratot román nyelvűre cseréltek, a kitűzött román zászló előtt kötelező volt a magyaroknak kalapot emelni, a köszöntés elmulasztását fogházzal és pénzbüntetéssel sújtották. A románok a forgalom normális menetét felborították, általános lett a korrupció, megszűntek az építési munkák, összességében egy szervezett balkáni vasúti rablógazdálkodás keretei jöttek létre. A megszálló Románia 1918 után Erdélyben a kontinens egyik legkiválóbb vasúti rendszerét tüntette el, ugyanakkor az erdélyi magyar vasutasok nemzeti közösségük melletti kiállása, bátorsága és honszeretete a megszállás időszakának történetében egyedülálló. A legnehezebb pillanatokban is megőrzött rendíthetetlen hitük ma is minden magyarnak példát adhat: „A magyar vasutasok hangulata egyébként, csakúgy, mint a többi magyaroké is, nagyon reménykedő, szentül hisznek a megváltásban.”

A szerző történész, a Trianon Múzeum igazgatója

Forrás: Magyar Nemzet, 2010. június 5. szombat

Kereső

 Délvidéki Magyar Golgota

busz1

amivarosnk

 

 

Névtelen

 

mozaik muzeumtura logo 445x130

online-jatek

Turul szobrok

Elérhetőségek

Villámposta: 

titkarsag@trianonmuzeum.hu
trianonmuzeum@trianonmuzeum.hu
kolozsvar@index.hu

Levelezési cím:
8100 Várpalota; Pf.107.

Számlaszám:11735005-20567376
Adószám: 18933510-2-19

További információ:
+36 30 646-7089; +36 88 372-721

Nyitva tartás

Március 1. - Október 30.
Hétfő: zárva
Kedd-csütörtök: 10:30 – 16:00
Péntek-vasárnap: 10:30 – 17:00

 

A Múzeum egész évben látogatható!

 

Külső-Magyarországiak (az 1920 után Magyarországtól elszakított területeken élők) számára a Trianon Múzeum látogatása ingyenes!

Belépőjegy áraink:

  • Felnőtt: 1200 Ft
  • Diák, Nyugdíjas: 600 Ft
  • Csoportos jegy (10 fő felett): 600 Ft
  • Családi belépő (2 felnőtt és gyermekeik): 3000 Ft
Tárlatvezetési lehetőség előzetes megbeszélés alapján.