Zaránd Domokos, az irredenta magyar vándor

Zaránd Domokos 1899. február 15-én, Koch Domokos néven született egy Pest vármegyei kis településen, Dunaharasztiban. Az elemi iskola elvégzését követően tanoncként, majd asztalos mesterként dolgozott szülőfalujában, amikor sok millió honfitársához hasonlóan őt is sokkolta a trianoni országcsonkítás lehetősége, majd szinte felfoghatatlan valósága. Úgy érezte, neki is tennie kell személyesen valamit, hogy a magyarokat és Magyarországot ért hatalmas igazságtalanságokat a világban minél szélesebb körben megismerjék. Hosszas tervezgetést követően nagy lépésre szánta el magát. 1928-ban gyalogszerrel világkörüli útra indult, hogy a magyar revízió számára támogatókat szerezzen. Szülőfalujából először a Balkánon keresztül – mindenféle vízum nélkül – eljutott egészen Rodostóig. Rodostótól délre török útonállók kifosztották, télen – az éjszakákat a szabadban töltve – átkelt a Taurus hegységen, majd Szíriában letartóztatták, fél év börtönbüntetésre ítélték, amelyet az aleppói katonai fogházban le is töltött.


Szabadulása után a Szentföldre indult, a Genezáreti-tó mellett beduinok támadták meg, félholtra verték és mindenét elrabolták. Ezután mégis eljutott Jeruzsálembe, ahol magyar mérnökök jóvoltából munkát kapott, éjszaka temetőkben aludt, majd szabadidejében minden megtakarított pénzéből egy különleges Trianon emléket készített. Faipari szaktudását felhasználva, több hetes megfeszített munkával egy hatalmas, több méteres, fából készült, díszes könyvet faragott, amelybe a magyar nemzeti jelképek mellett angolul és magyarul szenvedélyes felhívást írt hazája helyzetéről: „12 millió fegyvertelen kar emelkedik az ég felé... 12 millió meztelen kar kér igazságot és a trianoni békeszerződések revízióját… mi sohasem adjuk fel Szent István 1000 éves régi birodalmát, soha – soha! Kemény karunk még nem kovácsolja a fegyvereket, a harci kürt még nem fúj riadót. Békés úton kérünk igazságot! Ha a leszámolás órája üt, mindnyájan ott leszünk mi, a 12 millió megtörhetetlen magyar.”


A Trianon könyvet augusztus 20-án, Szent István ünnepén, hajnalban egyedül kicipelte a jeruzsálemi angol katonai temetőbe, ahol a rendőrség, nem tudván mire vélni akcióját, rövid úton letartóztatta. Innen, hosszas egyeztetéseket követően, a jeruzsálemi magyar konzul szabadította ki, akinek a helyi angol rendőrkapitány – miután megismerte a magyar fiatalember történetét – őszinte elismeréssel jelentette ki: „Amely nemzetnek ilyen lelkes, veszélyt nem ismerő, halált megvető bátorságú fiai vannak, mint az az egyszerű asztaloslegény, az a nemzet nem veszhet el.”


Zaránd Domokos Jeruzsálemből kelet felé vette az irányt, teveháton bejárta a Közel-Kelet országait, s amerre megfordult, a magával vitt díszes Vándorkönyvébe a magyar ügyet támogató bejegyzéseket gyűjtött, valamint mindenütt, ahol csak lehetett, köztéri emlékműveket készített és állított fel, amelyeken az adott környék valamennyi nyelvén hirdette az „Igazságot Magyarországnak” jelszavát. 1934-ben eljutott Egyiptomba, ahol Kairóban a Szent Koronával díszített látványos Örökmécsest készített „Justice for Hungary” felirattal.


Zaránd Egyiptomból hazatért, majd 1936-ban újabb missziós útra indult, melynek alkalmával a dunaharaszti képviselő-testület szép szavakkal búcsúztatta: „Zaránd Domokos a mai napon elindult II-ik világkörüli útjára, hogy hirdesse mindenütt a magyar igazságot, hogy a világ minden részén barátokat szerezzen a Trianon által porba sújtott magyar nemzet részére és ezzel a munkájával fáradhatatlan kitartással elősegítse saját személyében is a magyar feltámadást.”


Igaza van a Pestvidéki Szózat korabeli vezércikkének: Zaránd Domokos „vállalkozásával sokat használt szegény hazájának, amelyet annyian megtaposnak, még olyanok is, akik belőle táplálkoznak. Álljon példája a hazaszeretet, hűség és áldozatosság oltárán.”

 

Címkék: