Az összeomlástól a revízióig. A magyar irredenta mozgalom 1918-1941 között

A kiállítás látogatói megismerkedhetnek a Szabadság téri emlékművekkel, melyeket 1945 után kivétel nélkül elpusztítottak, az „országgyarapító” Horthy Miklóssal és az örömteljes bevonulás körülményeivel a visszacsatolt területekre.
A kiállításon Dr. Tóth László, szakíró és Babucs Zoltán hadtörténész magyarázó szövegei vezetik végig az érdeklődőket.
A kiállítás eredeti plakátok, szobrok, ritka irredenta relikviák, a Horthy-kultusz tárgyi emlékei és honvéd- valamint csendőr egyenruhák segítségével kalauzol bennünket vissza a 20-as, 30-as évek Magyarországára. A gyűjtemény egyik legszebb darabja az 1940 áprilisában, több tízezres tömeg jelenlétében felavatott szászrégeni Ereklyés Országzászló.
Az Osztrák-Magyar Monarchia – így a Magyar Királyság – az I. világháborút a vesztesek oldalán fejezte be. A Párizs melletti Versailles-ban a magyar küldöttséget a béketárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Valódi tárgyalásról azonban szó sem volt: az Antant képviselői csupán fogadták a magyar küldöttséget, és közölték feltételeiket. Átvették a magyar álláspontokat tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múltán, figyelembe sem véve a magyar érveket, meghozták döntésüket. A trianoni országhatárokat a győztesek stratégiai, gazdasági és közlekedési érdekeinek megfelelően húzták meg, így kerültek „odaátra” egybefüggő magyar tömbök: a Csallóköz és a Felvidék déli része, a Partium, a Székelyföld és a Délvidék északi része.
A területi és lakossági csonkításon túl Magyarországot több más területen is büntették, így például a Magyar Királyi Honvédség létszámát és fegyverzetét minimálisra csökkentették, számos korszerű fegyvernem létrehozását (légierő, páncélos csapat stb.) megtiltották. Ezzel Magyarországot katonai szempontból teljesen védtelenné és kiszolgáltatottá tették a szomszédos országokkal szemben.
Kicsire zsugorodott hazánkban nem volt olyan magyar család, amelynek ne maradt volna rokona az elszakított területen, vagy ne kellett volna valamely hozzátartozójának elmenekülni szülőföldjéről – ha nem a teljes családot űzték el Erdély, Felvidék vagy Délvidék földjéről. Az otthon elvesztése, a szenvedés és megaláztatás a társadalom egészét áthatotta, s a revízió általános magyar óhajjá vált. Ez tárgyiasult formában is megjelent, a gyermekek iskolai irkáitól, ceruzáitól, társasjátékaitól kezdve a szódásüvegeken, díszvázákon át a közterületeken álló szobrokig, emlékművekig és országzászlókig. Költemények, írások és műdalok sora született a revízió jegyében, s tartotta ébren ezt a gondolatot. Több kifejezés és szimbólum is a magyar irredenta jelképek közé emelkedett, így pl. Hungária, az ezeréves Magyarország szimbóluma; vagy a felszállni készülő, karmai között a bosszú kardját tartó, Szent István országát óvó Turulmadár.
A Trianon Múzeumban kiállított gyűjteményben az irredenta mozgalom sajátos tárgyi világának valódi ritka és különleges darabjait tekinthetik meg a látogatók.

 

Címkék: