A Trianon Múzeumban található Lőcse város belvárosának hiteles makettje. Első írásos dokumentumok a város 1249-ben említik elsőként, mely jó fekvése és átfogó kereskedelmi kapcsolatai révén, gyorsan növekedett az elmúlt évszázadokban. A XIII. században a Szepességbe beáramló német lakosok által igen fontos gazdasági és kulturális centrummá nőtte ki magát, 1271-től a Szász városszövetség központjává kiáltották ki. 1323-ban szabad királyi város lett, amely már árumegállító joggal is rendelkezett. A reformáció idején a lakosság áttért az evangélikus hitre, amely innovatívan hatott a polgári fejlődésükre, 1630-ban már nyomdával is rendelkeztek. A rekatolizáció időszakában építették meg a város híres gimnáziumát a jezsuiták, melynek a neves csillagász és fizikus Hell Miksa is tanára volt. Görgey Arthur itt rendezte be parancsnokságát a branyiszkói áttörés időszakában.

Legszembetűnőbb nevezetessége a Szent Jakab-templom, amely a történelmi Magyarország egyik legimpozánsabb alkotása. Habár román stílusban kezdték meg építeni a XIII. században, fokozatosan vette fel a gótikus stílusjegyeket. Belső terében látható a világ legmagasabb faoltára, amelyet Lőcsei Pál mester fejezett be 1511-ben. A magyar irodalomban is több mű színhelye Lőcse, a ismertebbek közül kiemelendő Mikszáth Kálmán: Fekete város és Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regénye.

A város habár évszázadokig cipszer többséggel rendelkezett, ennek ellenére folyamatosan kezdett elszlovákosodni. A tótok számaránya viszont soha nem volt többségben a város falain beül, mivel még mindig jelentős számban éltek itt szászok és magyarok. Trianon után a várost gyorsan elszlovákosították, ennek következtében nem csak a magyarok, de az évszázadokig itt élő cipszerek is szinte nyomtalanul eltűntek.