A vesztes első világháborút követően, Magyarország területének nagyobbik részét 1918-19-ben a szomszédos államok katonailag és közigazgatásilag megszállták, majd 1920. június 4-én, a Párizs melletti Trianon kastélyban aláírt békeszerződés által szentesítve, saját államterületükhöz csatolták. Az elszakított országrészeken – Erdélyben, Felvidéken, Bácskában, Partiumban, Bánátban, Nyugat-Magyarországon, Horvátországban és Fiuméban – az évszázados magyar kulturális teljesítmények és emlékek tömeges megsemmisítése indult meg, a maradék országot pedig – ahogy akkoriban nevezték, a Csonka-Magyarországot – a területi változások szinte életképtelenségig meggyengítették.

Az 1920-ban létrejött trianoni békediktátum darabokra szabdalta tehát a történelmi Magyarországot, ám a tragikus döntésbe Magyarország nem törődött bele. Ilyen körülmények között a békeszerződés felülvizsgálata, az idegen megszállás megszüntetése, az ország ezeréves határainak visszaállítása a két világháború között, pártállásra való tekintet nélkül, a mindenkori magyar kormányok és a teljes magyarországi közvélemény első számú, mindent felülíró célkitűzése volt. A következő évtizedek külpolitikai törekvéseinek középpontjába a határok visszaállítása vagy legalább módosítása – azaz a revízió – került. Ennek részleges megvalósítására az 1938–as első, illetve az 1940-es második bécsi döntés nyomán került sor, melyek értelmében hazánk, korábban elcsatolt területeinek egy részét visszakapta Csehszlovákiától illetve Romániától.

Kiállításunk az 1938-as és 1940-es bécsi döntések nyomán megvalósuló területi revízió történetét, illetve a hazatérés felemelő és megrázó pillanatait meséli el archív felvételek, visszaemlékezések segítségével.

A trianoni döntést követő revíziós célok megvalósítására azután nyílt lehetőség, hogy a hitleri Németország elkezdte a versailles-i békeszerződés felülvizsgálatát. Mindkét bécsi döntést Németország és Olaszország képviselői hozták a bécsi Belvedere palotában. A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el, a II. világháború folyamán azonban megváltoztatták álláspontjukat, és Magyarország újra elvesztette rövid időre visszaszerzett területeit.

Az első bécsi döntés az etnikai revíziót megvalósítva mintegy 12 012 km² elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű. Újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket.
A második bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak juttatta, így ismét az ország része lett 43 104 km², amelyen 2 millió 394 ezer ember élt, akiknek az 1941-es magyar népszámlálás szerint pedig 53,6%-a volt magyar nemzetiségű. A magyar csapatok a döntés értelmében szeptember 5-én lépték át a trianoni határokat, és kezdték meg a kijelölt határvonalig a területek birtokba vételét.  

A bevonuló csapatokat mindenütt ünneplő tömeg fogadta, a felszabadított városokban zúgtak a harangok, az utakon boldogságtól zokogó emberek virággal, lobogókkal köszöntötték a bevonuló magyar katonákat.
„Huszonkét évig gyászolt Várad, most egyszerre szakadtak fel az érzelmek. Elénekelték a Himnuszt, elénekelték újra, majd még egyszer és többször; már régen vége volt mindenféle hivatalos ünnepségnek, még mindig újabb csoportokba verődve énekelték a Himnuszt, a Szózatot és a Magyar Hiszekegyet. Voltak, akik semmi mást nem tettek, csak kiabáltak és beszéltek magyarul, élvezve, hogy hangosan ejthetik ki a magyar szót. Gramofon, rádió szólt, természetesen mind nyitott ablakban és minél hangosabban, hogy megtelítse magyar nótával, magyar indulókkal az ujjongó várost.” (Dr. Szerelemhegyi Ervin)

„A kicsi magyar idő” a 20. század történelmének azon örömmel teli és mámoros néhány pillanata volt, mikor Kárpát-medence szerte álmodni lehetett a Trianon előtti Magyarország feltámadását.

„A nagyváradi pályaudvar még élő régi magyar személyzete már kora reggel, az utolsó - jól megrakott - román vonat eltávoztával átvette a szolgálatot, s amikor az első hajtány kilenc órakor befut az állomásra, mindenki a helyén állva várja katonáinkat. Ekkor már nyoma sincs az Oradea feliratnak, s Nagyvárad állomása a huszonkét éven át rejtegetett, molycsipkézte, kopott zászlóval, de magyar zászlóval fogadja az első bevonuló honvédeket, a páncélvonatot. Ahogy megáll a hajtány, pillanatok alatt felbomlik a rend. Mindenki a vonathoz rohan. Férfiak, nők ölelik, csókolják, és virágokkal halmozzák el katonáinkat. Aztán felhangzik a Himnusz, huszonkét év óta az első magyar Himnusz, amit Isten szabad ege alatt szabadon énekelnek, végigzokognak a váradiak.” (Vitéz Gidó Béla visszaemlékezése)

 

  • mini-1
  • mini-6
  • mini-8
  • mini-9
  • mini-orom-es-mamor
  • mini-oromesmamor3
  • mini-oromesmamor4
  • mini2
  • mini3
  • mini4
  • mini5

Simple Image Gallery Extended

Kereső

 Délvidéki Magyar Golgota

busz1

amivarosnk

 

 

Névtelen

 

mozaik muzeumtura logo 445x130

online-jatek

Turul szobrok

Elérhetőségek

Villámposta: 

titkarsag@trianonmuzeum.hu
trianonmuzeum@trianonmuzeum.hu
kolozsvar@index.hu

Levelezési cím:
8100 Várpalota; Pf.107.

Számlaszám:11735005-20567376
Adószám: 18933510-2-19

További információ:
+36 30 646-7089; +36 88 372-721

Nyitva tartás

Március 1. - Október 30.
Hétfő: zárva
Kedd-csütörtök: 10:30 – 16:00
Péntek-vasárnap: 10:30 – 17:00

 

A Múzeum egész évben látogatható!

 

Külső-Magyarországiak (az 1920 után Magyarországtól elszakított területeken élők) számára a Trianon Múzeum látogatása ingyenes!

Belépőjegy áraink:

  • Felnőtt: 1200 Ft
  • Diák, Nyugdíjas: 600 Ft
  • Csoportos jegy (10 fő felett): 600 Ft
  • Családi belépő (2 felnőtt és gyermekeik): 3000 Ft
Tárlatvezetési lehetőség előzetes megbeszélés alapján.