Az 1920-as évek egyik legnépszerűbb költőjének, a trianoni trauma leghitelesebb, legnagyobb hatású megéneklőjének állít emléket a Sajó Sándor kiállítás. 
A gyűjteményben látható a páratlan szerencsével megmenekült, s egy budai pincéből kalandos úton előkerült Sajó Sándor családi hagyaték, ennek legérdekesebb eredeti dokumentumai és természetesen a legszebb Sajó költemények.

A hazafias és irredenta költemények szerzőjeként ismertté vált Sajó Sándor előbb tanár, majd a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatója volt. Ő volt az Országos Középiskolai Tanáregyesület főtitkára és a Magyar Tanárok Nemzeti Szövetségének elnöke is. 1917-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1932-ben választotta levelező tagjává.

Népszerűségét magyarságtudatának, nemzetszeretetének és nemzetnevelő költőiségének köszönhette. Magyarnak születtem című (1904) versében így vall: „Taníts meg, én Uram, milyennek kell lennem, Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek”
1920 után valamennyi verseskötetének (Tegnaptól holnapig, 1920; Magyar versek, 1922; Muzsikaszó, 1925; Gyertyaláng, 1930; Sajó Sándor Válogatott versei, 1937) központi témája a magyarságélmény és a trianoni döntést követő kétségbeesés. Trianon után Sajó Sándor a három és fél millió magyar elvesztésével járó fájdalom fő tolmácsolója lett.
Hajó című költeményében (1910) az Amerikába kivándorolt másfél millió magyart siratja. Sajó társadalombíráló hangja szólal meg A szabadság ünnepén című versében, amely a dualisztikus berendezkedéssel szemben a valódi és teljes magyar szabadságot idézi.
Sajó Sándor verseiből kitűnik, hogy milyen féltő szeretettel ragaszkodott szülőföldjéhez: diákkorának városához, Selmecbányához, s szülővárosához, Ipolysághoz és környékéhez.
Négyessy László így vall Sajós Sándorról: ”Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem tisztén személyi élményekből fakadó költeményeidben is. (…) Te a magyar költői szólást tovább fejlesztetted a mellett, hogy meleg szívedből, költői érzésedből tápláltad a nemzeti lelket.”