Csaknem egy év telt el az I. Világháború vége óta, papíron.  Az elmúlt egy év azonban nem sok békét hozott az országnak, csak még több szenvedést és áldozatot. Leszámítva a Dunántúl nagyobb részét, az egész ország idegen megszállás alatt volt. De már nagyban folyt a munka az újrakezdésért.

   Az angol diplomata, Sir George Clerk (1874-1951) már hetek óta Budapesten tartózkodott. Feladata: egy a teendőit ellátni képes, stabil magyar kormány létrehozása volt.  Erre azért volt szüksége az antant hatalmaknak (akik alatt a briteket, franciákat, olaszokat és nem utolsó sorban az amerikaiakat értjük), mert kellett valaki, akivel aláírathatják végre a Trianoni békeszerződést.  Igen, a szomorú igazság az, hogy a békeszerződés szövege már kész volt. A lényegi döntéseket 1919 nyarára már meghozták a fejünk felett.  Minden esetre Mr. Clerk becsülettel végezte a munkáját: Minden nap órákat tárgyalt a fontosabb közszereplőkkel és pártokkal, hogy tető alá egy nagykoalíció létrehozásáról. Ugyanakkor kapcsolatban állt Horthy Miklóssal is. Egyedül benne látta azt a vezetőt, akivel talpra állhat az ország. A Nemzeti Hadsereg ekkorra már nagyban készült a budapesti bevonulásra.  Hogy eloszlassa az aggódó hangokat, Horthy nagyinterjút adott Az Est c. napilapnak, amiben ígéretet tett arra, hogy nem rendez vérengzést, nem vezet be katonai diktatúrát, és alárendeli magát, az antant segédletével felálló új magyar kormánynak.
   Ami a románokat illeti, bár néhány nappal korábban még hevesen cáfolták a kivonulásukról szóló híreket, most azonban már szembe kellett nézniük a tényekkel. Ekkor a sajtóban igyekeztek úgy beállítani magukat, mint akik csak a bolsevikok esküdt ellenségeiként léptek fel, és a budapesti gyárak leszerelése és kifosztása is csak biztonságuk érdekében történt. 5 évnyi hadjárat után a román katonák pedig boldogan vonulnak el, és amúgy sem akarnak a hideg télen a szénhiány elé néző lakosságnak, további terhére lenni….