|
|
"1100 éve. Ugyanitt."
|
Kissé közönyös korunk nehezen hajlik az emlékezésre. Az eltelt 100 év, az első világháború centenáriuma, azonban kimondatja velünk, hogy az itt bemutatandó korabeli képeslapok, már nemcsak családi ereklyék, hanem a nemzeti emlékezetünk dokumentumaivá nemesedtek. Láttatni engedik a 20. század elejének győzelmet váró, de súlyos következményekkel járó szakaszát, benne az embert, a katonát, minden katonát; mögöttük a hátországot, a családok életét, aggodalmait. A töredezett okmányok, a megsárgult tábori - és képeslapok a rájuk írt üzenetekkel a történelem objektív értékelésére biztatják a 21. század emberét.
Szedenik Jenő nem tartotta magát hősi alkatnak, de tette dolgát, ahogy a történelem és a mindennapi élet megkívánta tőle: a családjáért, a közösségért, a hazáért. Nem tagadta meg horvát eredetét, de ahogy a tanító apjától tanulta, mindig a közös hazát szolgálta katonaként és polgárként.