A magyar történelem egyik igen jelentős városai közé sorolható Ungvár. Erődítménye feltehetően már a IX. századtól itt állt, amely az Árpád-házi királyok alatt folyamatosan fejlődött. A tatárjárás után, IV. Béla király tette meg Ung vármegye székhelyévé a várból és környékéből álló kistelepülést, amely egyhamar a régió egyik központjává emelkedett. A történelem viharos évszázadaiban számos felekezet mondhatta magáénak Ungvárt, a reformátusok, katolikusok, a görögkatolikusok és az izraeliták fontos vallási központjává vált. Habár a város felekezetét tekintve ezredfordulón igen heterogén képet mutatott, a lakosság túlnyomó többsége magyarnak vallotta magát. Trianon után a Csehszlovákok fennhatósága alá került város, akik erőltetett betelepítést hajtottak végre a helyi őslakosok rovására. Ellenben az identitásukhoz foggal-körömmel ragaszkodó városlakók számos olyan tárgyat, használati eszközt és ruházatot készítettek, amellyel egyértelműen ki kívánták nyilvánítani magyarságukat. Ezen tárgyak egyikét őrzi a Trianon Múzeum, ami egy kézzel hímzett, nemzeti színű, selyemből készül párta.