Erdély és a magyar irredentizmus nagy költője, Reményik Sándor, 1941. október 24-én hunyt el szülővárosában, Kolozsvárott. Mint ismeretes, a költő súlyos depresszióban szenvedett, amely kihatott az egészségére is. Habár 1940. augusztus 30-án végbement a II. Bécsi döntés, így szeretett városa is Magyarországhoz került vissza, ennek ellenére az orvosok már nem tudtak állapotán javítani. A nemzet saját halottjaként tekintett rá, emberek százai kísérték földi maradványait végső nyughelyére, a méltán híres Házsongárdi temetőbe. Sírkövén egyik versének idézete áll: „ Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

Korának ünnepelt és elismert költője volt, verseit több nyelvre is lefordították.  Habár költészete nagy hatást gyakorolt az erdélyi magyar irodalomra, műveit szinte teljesen kiirtották a köztudatból 1944 után. A nemzeti és irredenta nézete sértette a formálódó kommunista blokk politikai érdekeit, így a verses köteteit tilos volt bármilyen formában kiadni. A Trianon Múzeum szakítva a korábbi állaspontokkal, külön kiállítóteret szentelt eme jeles poéta számára, hogy az utókor megismerje életének fontosabb állomásait.