Budapesttől 90 kilométerre, két vármegyeszékhely, Székesfehérvár és Veszprém között félúton, a Bakony lábánál, a Balatontól alig 30 kilométerre található Várpalota központjában áll a Zichy-kastély. A város uralkodó pontján, a Kastélydombon emelt barokk stílusú felsőuradalmi kastélyt 1725-ben építtette az itt élő Zichy család. Magyarország viharos történelme sem a kastélyt, sem a lakóit nem kímélte, de a több mint háromszáz éves, mára műemléki védettségű épület két évtizede új, nevéhez méltó funkciót kapott.

A 18. század elején Palota és környéke Zichy-birtok volt. Egy viszály következtében azonban a család kettészakadt. Az egyik ág, az „alsó uraság” megtartotta a főtéren álló kéttornyú várkastélyt (Thury-vár), a másik ág, a „felső uraság” új kastélyt épített magának a vár nyugati oldalán emelkedő dombon (Kastélydomb).

A barokk stílusú felsőuradalmi kastély építése gróf Zichy II. Imre felesége, Erdődy Terézia nevéhez fűződik. Az épület pincéjében megtalált alapkő felirata tudatja, hogy az építkezés 1721-ben kezdődött, s a kastélyban található emléktábla szerint 1725-ben készült el. A kastély Gábor arkangyal tiszteletére emelt földszinti kápolnáját Acsády Ádám veszprémi püspök 1727. május elsején szentelte fel.

1735 körül Bél Mátyás így írt az új kastélyról: „A régi vártól kissé emelkedettebb helyen van nyugat felé az új kastély, amely szép építésű és igen vonzó külsejű (…) Nem nagy épület, de tágas és a grófnak lakásául alkalmas és elég. Két ház, amelyet középen köt össze egy harmadik; ez a törökök kerek szent helyének mintájára tornyos. Abban van egy valóban fölséges, szép munkával megépített ebédlő, elül a homlokzat felől és hátul egy folyosóval. Ettől jobbra és balra csinos és alkalmatos szobák néznek homlokzatukkal dél felé; egész nap kapják a nyári és téli napot.”

A barokk kastély 1860-ban leégett. Az újjáépítést az akkori tulajdonos, gróf Waldstein János végeztette, aki felesége, gróf Zichy Terézia révén jutott a kastélyhoz. A munkálatokat – melyek során jelentős mértékben modernizálták is az épületet – Ybl Miklós vezette. A kastély mai formájában lényegében Ybl műve, a romantika korának legbecsesebb várpalotai műemléke. A főépülethez összekötő szárny és egy gazdasági épület csatlakozik.

Waldstein 1876-ban elhunyt. A kastélyt és a felsőurasági birtokot unokaöccse, gróf Sztáray Antal örökölte, azzal a feltétellel, hogy ha ő is örökös nélkül halna meg, akkor az visszaszáll a Zichy-családra. 1893-ban bekövetkezett halála után a birtok Waldstein végrendeletének megfelelően visszaszállt volna a Zichykre, ám a végrendeletet gróf Apponyi Gyuláné (született Sztáray Zsófia) megtámadta, így évekig tartó – és országos figyelmet keltő – bonyolult örökösödési per bontakozott ki a három nagy múltú magyar arisztokrata família, a Sztárayak, az Apponyiak és a Zichyek között.

A per lezárultával, 1899-ben Zichy Vladimír és Miklós örökölte a kastélyt és a birtokot, de alig két esztendő múlva eladták Witzleben-Altdöbern porosz grófnak. A gróf 1911-ben a felsőurasági birtokot egy román testvérpárnak adta el, akik 1913-ban továbbadták a Magyar Királyi Honvéd Kincstárnak. Ugyanebben az évben alakul meg a Magyar Királyi Honvéd Csapat Gyakorlótér Parancsnokság, amelynek főhadiszállását itt, a Zichy-kastélyban rendezik be.

Az épület a két világháború között tiszti kaszinóként, parancsnoki épületként működött, majd 1942-ben szecessziós stílusú, önálló Tiszti Kaszinó épült a Zichy-kastély mellett. 1945-ben a kastély az angolszász bombázások és a településen zajló utcai harcok következtében jelentősen megsérült, majd a II. világháború után rövid ideig a kommunista párt székháza volt. A hatalmas könyvtár kötetei, a fegyver- és trófeagyűjtemény, a bútorok mind eltűntek. Ezután a néphadsereg költözött az épületbe, legénységi körleteket rendeztek be háromszintes vaságyakkal. Ezt követően tiszti klubként és parancsnoki épületként funkcionált. Az erősen leromlott állagú épületet a Honvédelmi Minisztérium 1954-ben Ybl Miklós eredeti tervei szerint helyreállíttatta. 1956 után a kommunisták számtalan embert hurcoltak a kastélyépületbe, mely kínvallatások színtere volt a forradalom leverése után. Az 1970-es évektől tüzérmúzeum működött itt, akkor újították fel utoljára az épületet. A kiállítás a nyolcvanas években bezárt, onnantól kezdve a kastély üresen állt.

1993-94-ben az Országos Műemlék Felügyelőség a kastélyt részlegesen helyreállította. 2001-ben a Honvédelmi Minisztérium visszaadta az épület kezelői jogát a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. A történelmi falak között 2001-ben jött létre a Trianon Múzeum Alapítvány, majd az ország szétszakítása után 84 évvel, 2004-ben hivatalosan is megnyitotta kapuit a Trianon Múzeum.

Már az első évben közel tízezer látogatót fogadott az intézmény, mely a belső- és külső magyarországi, folyamatosan érkező feéajánlásoknak is köszöhetően, az elkövetkező években számos új, tematikus kiállítást tudott megnyitni. 

A múzeum kuratóriuma megállapodást kötött a vagyonkezelővel, miszerint részben üzemeltetik a Trianon Múzeumot, részben állagmegóvást végeznek az épületen.  2012-től a Zichy-kastély vagyonkezelője – a többek között erre a kiemelt feladatra létrehozott nemzetpolitikai intézmény – a Magyar Házak Nonprofit Kft. 2014-ben az Örökségvédelmi Hivatal felügyeletével és közreműködésével a Trianon Múzeum Alapítvány elvégezte a kastélyépület tetőtéri és külső homlokzati felújítását.

2017-től kezdődően a Vár- és Kastélyprogram keretei között megvalósult a kastély teljes rekonstrukciója, valamint a Trianon Múzeum kiállításainak megújítása. A Trianon Múzeum a most teljes egészében megújult, a magyar nemzet számára sorsdöntő éveket bemutató kiállításaival egyedülálló a Kárpát-medencében.

A múzeumot kiegészíti a településtől pár kilométerre fekvő Nagy-Magyarország Park, ahol többek közt az 1896-ban felavatott millenniumi emlékoszlopok többméteres makettjei is láthatók.