"Mindent felírunk."

Ott mindenki sírt, még most is folynak a könnyeink, ha rá gondolunk…

Így emlékezett vissza a Nagyszalontán élő, 92 éves Tóth Lajos azokra a pillanatokra, amikor a II. bécsi döntés után a magyar királyi honvédcsapatok bevonultak a partiumi városba. A Trianon Múzeum ebben az évben folytatja „23 óra 59 perc” elnevezésű kutatási programját. Célunk, hogy felkutassuk és megszólaltassuk az 1938 és 1944 közötti országgyarapítások, azaz az első világháború után Magyarországtól elcsatolt területek visszatérésének ma is élő szemtanúit.

23 óra 59 perc Projektünk neve jelképesen is mutatja, hogy az utolsó percben járunk, mert nemsokára eltűnnek a szemtanúk. De ez az „egy perc” sokkal többre lehet elég, mint gondolnánk. A személyes, eddig el nem mondott történetek, visszaemlékezések egy részét, most még meg lehet menteni a magyar utókor számára.

Ezzel a hittel felvértezve indulnak idén tavasszal interjúkészítő körútjaikra a Trianon Múzeum fiatal történészei, akik közül többen maguk is az egykor elszakított területeken élnek.

Az Erdélyben, Délvidéken és Felvidéken, közel száz szemtanút megszólaltató interjúsorozatunk első állomása Nagyszalonta volt, ahová a beszélgetéseket rögzítő operatőrrel Német Klaudió, délvidéki munkatársunk utazott.

Galériánk a képre kattintva tekinthető meg

 

Első interjúalanyunk az 1930-ban született Kiss Ilona volt, aki 35 éven keresztül tanítónőként szolgálta az itt élő magyarokat. Ezt követően az 1925-ben, éppen a héten születésnapját ünneplő Dánielisz Endre, a város művelődéstörténésze fogadta otthonában forgatócsoportunkat. Másnap az 1930-ban született Tóth Lajos osztotta meg velünk emlékeit.

A beszélgetések nem csak az interjúalanyok számára jelentettek felkavaró élményt. Német Klaudió munkatársunk élménybeszámolójából megtudhattuk, megható érzés volt idős vendéglátóival beszélgetni. „Egy olyan világnézetet ismerhettem meg általuk, melyet a gondterhes 20. század élményei, traumái alakítottak. Ezek az idős emberek ma is meghatódva, könnyes szemmel gondolnak arra az időszakra, amikor Nagyszalontára, a II. bécsi döntést követően bevonultak a királyi magyar honvédcsapatok. Az akkor átélt élményt a 92 éves Tóth Lajos bácsi tökéletesen fogalmazta meg: "... ott mindenki sírt, még most is sírunk ha emlékszünk rá..." – idézte fel munkatársunk nagyszalontai tapasztalatait.

A „23 óra 59 perc” kutatási programról

 

Keressük azokat a még élő személyeket, akik 1938-1944 között a Magyarországhoz visszatért települések valamelyikén éltek (pl. Komárom, Kassa, Beregszász, Nagyvárad, Kolozsvár, Szabadka stb.), tanúi voltak a magyar bevonulásnak, a magyar közigazgatás kiépülésének, a hétköznapi élet alakulásának, a magyar-román, magyar-szlovák, magyar-ukrán, magyar-szerb viszony változását megtapasztalták és arról hitelesen (lehetőség szerint minél részletesebben) be tudnak számolni.

Az elkészült interjúkat, valamint interjúalanyaink személyes emlékeit (fotók, naplórészletek, relikviák stb.) nem csak a történészek számára kívánjuk kutathatóvá tenni, de dokumentumfilm, könyv, fényképalbum, kiállítás formájában a széles nagyközönség számára is elérhetővé válnak.

Kiemelt kép: Tóth Lajossal, szalontai otthonában beszélgettünk.

Az interjúk elkészítésében nyújtott segítségéért köszönetünket fejezzük kis Gali Boglárkának, a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum igazgatónőjének.

Címkék: