Az Őszirózsás forradalom után I. Ferdinánd román király kihasználva a magyarországi zűravarokat, ismét hadba lépett és szabadcsapataival  szisztematikusan kezdte megszállni az ország keleti felét. Habár a bukaresti békét követően szinte az egész hadseregüket le kellett szerelni, a rendelkezésükre álló minimális haderő a Károlyi-kormány pacifista politikájának köszönhetően akadálytalanul szállta meg Erdélyt és Partiumot. Csupán a Székely Hadosztály tudta hősiesen feltartóztatni ideig-óráig a megszállókat, dacolva Károlyival Mihállyal és Kun Bélával, ellenben hosszú távon, utánpótlás hiányában nem tudták megállítani a folyamatosan fegyverkező román hadsereget. A főként Havasalföldről és Moldvából szerveződő románok balkáni módszerekkel fegyelmezték az őslakos magyarokat. Rendszeresek voltak a botozások, a nemi erőszakok és barbárabbnál barbárabb cselekedetek a civil lakossággal szemben. Egyik legbestiálisabb cselekedetük közé tartozik Köröstárkány és Kisnyégerfalva megszállása, ugyanis az ide betörő románok példátlan mészárlásba kezdtek. Nem kímélték a nőket, öregeket, gyermekeket sem. Megközelítőleg száz embert öltek le állat módjára. Amelyik háznál vagy üzemegységnél megjelentek, onnan minden valós vagy vélt értéket elvittek a Magyar Államvasutak vagonjain. Ennek az eseménysorozatnak is méltó emléket állít a Trianon Múzeum „Vagonlakók” című kiállítása.