Pontosan egy évvel azután, hogy Károlyi Mihály kikiáltotta népköztársaságot, az antant és az általuk pestre küldött Clerk-misszió nyomására a román csapatok elhagyták Budapestet, és a Tisza mögé vonultak vissza. 

Budapesten újra magyar zászlók lobogtak, és Kelenföld felől pedig a Nemzeti Hadsereg katonái vonultak be a fővárosba, élükön a főparancsnokukkal: Horthy Miklóssal. Bár az idő esős volt, mégis egy hatalmas és lelkes tömeg figyelte a felszabadulást hozó magyar katonákat. Horthy Miklós a Gellért-téren találkozott a város elöljáróival, ahol is erős beszédet mondott a Budapest népe előtt. A díszes menet ezt követően a Ferenc József hídon (ma Szabadság híd) keltek át a pesti oldalra, ahol a körúton haladva a Szent István Bazilikáig mentek, ahol királypártiak fogadták, majd pedig gróf Bánffy Miklós üdvözölte lelkes beszéddel.  Végül a menet az Országház elé érkezett, ahol a történelmi egyházak előjárói ünnepélyesen megszentelték a magyar nemzeti lobogót.

   Bár e napok rég várt fellélegzést hoztak a városnak, lázasan folytak a tárgyalások, hogy tető alá tudjanak hozni egy nagykoalíciós kormányt. E kormánynak kell majd megoldani olyan égető problémákat, mint az országos választások lebonyolítása (hisz a legutolsó választás óta majdnem tíz év eltelt már), a békedelegáció létrehozása és kiküldése Párizsba, illetve az államforma eldöntése is.
E tárgyalások eredményeként alakult meg a következő napokban a Huszár-kormány.

Kép: Horthy Miklós bevonulása Budapestre.
Kép forrása: Felvidék.ma