"Csak a lényeget kell őriznünk. A többi jön magától."

1918. december 1.

Pontosan 103 évvel ezelőtt, 1918. december 1-én került sor a gyulafehérvári nagygyűlésre.

A Károlyi-kormány jóváhagyásával, és a MÁV segítségével odavitt 1228 román küldött egyhangúlag fogadta el a proklamációt, ami kimondta Erdélynek és minden további, románok lakta magyarországi területnek (így a Máramarosnak, a Kőrös-vidéknek és a Bánátnak) az egyesülését a Román Királysággal. Ez Magyarország területének az egyharmadát, mintegy 26 vármegyét jelentett.
A felolvasott proklamáció az egyesülésen túl, egyebek mellett, kijelentette a szabad, általános és titkos választások bevezetését is, a választójog megadásával minden 21. életévét betöltött személy számára. Továbbá elismerte a teljes gyülekezési szabadságot is, és ami a legfontosabb, megadta a „teljes nemzeti szabadságot az összes együtt élő népnek.” A nemzeti kisebbségeknek tehát anyanyelvi oktatást, közigazgatást, jogi eljárást és autonóm vallásszabadságot ígért.
Érdekesség, hogy a Trianoni-békeszerződés a történelmi Erdélyen túl követelt területeknek csak egy részét adta meg nekik. Máramaros északi része a cseheké lett, a Kőrös-vidék egy része magyar maradt és a Bánátot pedig a szerbekkel kellett megosztaniuk. Így "csak" 103.093 négyzetkilométernyi területet kaptak meg.

Ami pedig a kisebbségeknek ígért jogokat illeti.... a következő másfél-két év során mintegy kétszázezer magyart űztek el a románok Erdélyből.

Címkék: