„A bíróság előtt állva lelkem mélyén az egész magyar nemzetet védem és képviselem” – nyilatkozta Falath Zsuzsanna, múzeumunk történész munkatársa a Mandiner.hu-nak azt követően, hogy február 10-én a pozsonyi bíróságon folytatódott az a per, melyet jogtalan elbocsátása miatt indított a Pozsonyi Városi Múzeum ellen.

Február 10-én folytatódott a pozsonyi bíróságon Falath Zsuzsanna történész pere, amelyet jogtalan elbocsátása miatt indított a Pozsonyi Városi Múzeum ellen. A fiatal muzeológus munkaszerződését 2019. október 31-én bontották fel  – átszervezésre való hivatkozással –, holott köztudott volt, a múzeum aligazgatója már a 2018-ban felszólította, hogy mondjon le az állásáról, miután egy, a Magyar Hírlapnak adott interjúban, a szlovák hivatalos történelmi kurzustól eltérő, a magyarokra nézve kedvező szakértői álláspontot fogalmazott meg a szlovák és magyar történelmi kapcsolatokról. Mivel nem mondott le önként az állásáról, munkahelyén kiközösítették, az ügy nyilvánosságra kerülése után a szlovák sajtóban gyűlöletkampányt folytattak ellene, az interneten gyalázkodó kommentek, halálos fenyegetések százait kapta, zaklatása a nyilvánosság előtt zajlott.

Nagy Dávid, a felperes ügyvédje szerint munkaügyi pert indítottak a Pozsonyi Városi Múzeum ellen, amely során bizonyítani kívánják, hogy Falath Zsuzsannát nem átszervezés miatt bocsátották el, nem azért, mert rosszul végezte volna munkáját, vagy fegyelmi, magaviseleti gondok adódtak volna vele, hanem azért, mert kiállt a saját szakértői véleménye mellett. A 2021. október 14-én tartott első tárgyalás február 10-én folytatódott. A munkaügyi per mellett diszkrimináció ellenes eljárást is indítottak, mert azt is bizonyítani akarják, hogy harminc évvel a rendszerváltás után, európai demokráciában szakmai meggyőződése miatt senkit sem érhet retorzió.

A mostani tárgyaláson, melyet az anyaországi és a felvidéki magyar sajtó is nagy figyelemmel követett, Nagy Dávid ügyvéd ízekre szedte Falath Zsuzsanna volt munkáltatójának azon érveit, miszerint csak átszervezés miatt kellett megválniuk a korábban nagy megelégedésükre munkálkodó szakembertől. Ráadásul előkerült néhány kemény hangfelvétel is, amit a bíróság sem ignorálhatott.

Nagy Dávid a Mandiner.hu-nak úgy foglalta össze a helyzetet: „a kurátor elbocsátását a múzeum azzal indokolta, hogy átstrukturálták az intézmény működését, így Zsuzsanna munkája fölöslegessé vált. Ezzel egy időben viszont szükségük lett egy új restaurátorra, viszont nem volt elég forrásuk rá, ezért el kellett bocsátani egy kurátort, és így hogy-hogy nem, Zsuzsannára esett a választás, akivel amúgy korábban háromszor hosszabbítottak szerződést, mert elégedettek voltak a munkájával.

Ügyfele és Nagy szerint azonban egyértelműen hátrányos megkülönböztetés történt, és a véleménye miatt váltak meg a fiatal hölgytől, ezért azt szeretnék elérni, hogy a bíróság mondja ki az elbocsátás jogszerűtlenségét, és a múzeum vegye vissza alkalmazásba Zsuzsannát – természetesen utóbb a lassan több mint két évnyi elmaradt bér sorsa újabb kérdéseket fog felvetni ebben az esetben.”

Ami az antidiszkriminációs pert illeti, az ügyvéd szerint azzal megvárják a munkaügyi bíróság döntését.

Falath Zsuzsanna a Mandinernek nyilatkozva az mondta: „most először éreztem, hogy talán van esély megnyerni a pert. Annak ellenére, hogy soha egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy ne a mi oldalunkon állna az igazság”. Hozzátette, az első pillanattól kezdve úgy állt ehhez a tárgyaláshoz, hogy elsősorban az igazság győzelme a fontos.

„Hiszen a magyar múltra igazán ráfér egy kis jóvátétel (főleg a Felvidéken). A bíróság előtt állva lelkem mélyén az egész magyar nemzetet védem és képviselem. Mindezt a legnagyobb alázattal”.

Falath Zsuzsanna, Falathová Zuzana néven, Nagyszombatban született, szlovák környezetben nőtt fel. A középiskolát Pozsonyban végezte, ugyanitt, a Comenius Egyetem muzeológia és kulturális örökség szakán szerzett diplomát, 2016-ban. Szakdolgozatát a pozsonyi múzeumok története, történelme és kiállítások az első Szlovák Köztársaság időszakában (1939–1945) címmel írta. 2016–2019 között a Pozsonyi Városi Múzeum alkalmazottjaként, a legújabb kori történelem kurátora beosztásban dolgozott. Kutatásai, dolgozatai a pozsonyi szlovák múzeumok, építészet, vállalkozások, kulturális intézmények és numizmatika történetével foglalkoztak. Saját bevallása szerint, húszéves koráig szlovák környezetben élt, nem került kapcsolatba magyarokkal, nem is érzékelte, hogy vannak. Amit halott a magyarokról, általában negatív előjellel fogalmazódott meg. Az iskolában azt tanulta, a szlovákok sokat szenvedtek a magyarok elnyomása miatt. Így, kortársaihoz hasonlóan, benne is ellenszenv alakult ki a magyarok iránt, ami csak akkor kezdett el oldódni benne, miután megismerkedett magyar nemzetiségű párjával és elkezdett magyar társaságba járni, Magyarországra utazni, a magyar kultúrával és történelemmel ismerkedni, magyarul tanulni. Történészként is egyre többet foglalkozott a szlovák-magyar kapcsolatokkal, egyik kutatása a felvidéki magyarok második világháború utáni kitelepítésének történetét vizsgálta. A magyarok iránti ellenszenvet lassan felváltotta az empátia. Családja genealógiáját kutatva magyar ágakat fedezett fel családfáján, felmenői között olya magyarokat is talált, akik szlovákul sem tudtak, egyik őse, Dr. Benkovits Károly főerdőmérnöki tanácsos volt Budapesten. Ezek után megszületett a felismerés, az amit eddig a magyarokról tudott, történelemhamisítás, amelynek családja múltja és saját identitása is áldozatul esett.  Eldöntötte, további munkája során azon lesz, hogy kiderüljön az igazság, hogy a szlovák társadalom is ismerje fel, nemzettudata hamis alapokra épült, mert meggyőződése, hogy a szlovák és a magyar nemzetnek meg kell találni az egymás felé vezető utat, amin nem lehet az ezeréves közös múlt megtagadásával elindulni, és csak a történelmi igazságok elfogadása után lehet célba érni. A fiatal történész a magyarországi Trianon Múzeum megbecsült munkatársaként folytatja munkáját.