A Trianon utáni megrázkódtatás számos formában jutott kifejezésre. Készültek a csonka ország és az elcsatolt területek egyesítésének a vágyát középpontba állító irredenta alkotások, például emlékművek, szobrok, filmek, plakátok, képeslapok, versek és természetesen dalok. Az adai születésű Révfy Géza (1868–1941) tanítóképző tanár és zeneszerző hétoldalas kottásfüzete, amely Bús Magyarok Imádsága címmel jelent meg Veszprémben az 1920-as években, összesen hat irredenta dalt tartalmaz.

Érdekessége a kottásfüzetnek, hogy kimondottan iskolás gyermekeknek készült, akik számára ilyen módon zenei élménnyé vált a közelmúlt tragédiája. A szövegből és a dallamból átadódik a két világháború közötti korszak érzülete, ami búskomor, szomorú, egyszerű és áhítatos. Mindennek ellenére megjelenik a remény és az igazságosság iránti vágyódás is, amelyek egy boldogabb jövőt vetítenek előre.

A dalszövegekben ott rejtőzik a magyar identitás és vallásosság. Zenetörténetileg is olyan művek ezek, amelyek kulturális örökségünk részei abból a korból, amely a veszteséget a zene által is átélte.

A füzet első két dala a Bús magyarok imádsága és a Három könny. Előbbi szövegét Pápai Molnár Kálmán (1878–1945) újságíró, nótaszerző írta, utóbbiét pedig Vályi Nagy Géza (1891–1968) költő, hivatásos honvédtiszt. Mind Révfy Géza, mind pedig Vályi Nagy Géza családi szállal is kötődött az új határokon túlra átkerült országrészekhez. A kottásfüzet a két dalon kívül a következőket tartalmazza még: Van egy ország, Hol vagy Horthy Miklós?!, Kárpáti fenyőből, Amerre a fecskék szállnak.

Révfy Géza és Pápai Molnár Kálmán a második világháború idején hunytak el. Vályi Nagy Géza élete jelképezheti a további sorscsapást, amely Magyarországot érte. Mint megannyi embert, az 1945 után kiépülő kommunista rendszer őt is meghurcolta.

A kották, mint történeti források azért is jelentősek az utókor számára, mert hozzájárulnak az emlékezéshez, és megszólalhatnak a jelenben.