Sötét fellegek jártak ekkor Magyarország felett. Karácsonyi ajándékként Párizs felszólította Budapestet, hogy a Duna-Ipoly vonaláig vonuljon ki a Felvidékről, és azt harc nélkül adja át Csehszlovákiának. De a megszállóknak semmi sem volt elég. Amennyi területet csak lehetett, igyekeztek elfoglalni.
Felrúgva ezt a megállapodást is,1919. január 15-én engedély nélkül átkeltek a demarkációs az Ipolyon és bevonultak Nógrád vármegye székhelyére - Balassagyarmatra. Itt hasonló forgatókönyv szerint játszódtak az események, mint a történelmi Magyarország bármelyik megszállt városban: a csehszlovák csapatok a laktanya, a posta és a vasútállomás elfoglalásával biztosították uralmukat, majd azonnal nekiláttak az impériumváltás megszervezésének. Annak dacára, hogy Balassagyarmat lakosságának túlnyomó része magyar volt, a bevonuló katonaság kimondta a terület „önkéntes” csatlakozását a Csehszlovákiához. Lecserélték a közintézmények magyar feliratát, és – Bazovszky Lajos személyében – január 25-én zsupánt állítottak az Ipolyon túli területek élére. A teljes „meghódoltatás” csak idő kérdése volt: Bazovszky azt követelte a város elöljáróitól, hogy tegyék le a hűségesküt a csehszlovák államra. A város új szlovák neve Balážske Ďarmoty lett.
A városban azonban szinte csak magyarok éltek, akik azt mondták elég volt, eddig és ne tovább! A városházán január 27-én gyűlést tartottak, ahol a különböző csoportok képviselői (civil polgárok, vasutasok, stb.) az eskütételt megtagadták, és az ellenállás mellett döntöttek.
A tettek mezejére lépve másnap a vasutasok titokban küldöttséget menesztettek a várostól 15 kilométerre délre fekvő Magyarnándorra, ahol a magyar csapatok állomásoztak. Az ő segítségüket kérték a város felszabadításához. Vizy Zsigmond és Bajtz Rudolf századosok ezt látva riadót fújtak és – és megtagadva a Károlyi-kormány ellenállást tiltó parancsát – megindultak a város felszabadítására.
Másnap, január 29-én hajnalban robbant ki a felkelés. Előkerültek a padlásokról az elrejtett fegyverek. Civilek, vasutasok és katonák rajtaütöttek a cseheken, akik a laktanyába fészkelték be magukat. Az ellenség keményen ellenállt és a harcok egész nap tartottak. A délutáni órákban azonban Iglóról magyar géppuskások érkeztek, akik csatlakoztak a harchoz. A körbezárt cseheknek nem volt választása, le kellett tenniük a fegyvert. Egészen Ipolyságig vonultak vissza, ahol készenlétben maradtak, arra az estre, ha onnan is tovább kell menekülniük a magyarok elől.
A csata véget ért, és mi győztünk. A városházán újra a piros fehér zöld zászló lobogott. Balassagyarmat magyar maradt. A halottakat ünnepélyesen, hősöknek kijáró tisztelettel temették el. Nevüket pedig emléktábla őrzi mind a mai napig.
2005-ben a magyar országgyűlés, elismerve Balassagyarmat hősies helytállását, a "Civitas Fortissima" azaz „a legbátrabb város” címet adományozta a városnak.
