Múzeumunk elhatározta, hogy „Az Elpusztíthatatlan” című múzeumi-kutatási programunk keretei között elkészíttetjük az egykor a budapesti Szabadság téren álló irredenta szobrok másolatait, melyek a Magyarországtól elszakított négy országrészről, illetve égtájról kapták a nevüket.

A kezdeményezés célja, hogy újra közelről megcsodálhatók legyenek ezek a különleges köztéri műemlékek. A négy szobor reprodukció csatlakozik újonnan megnyílt kiállításunkhoz, amely „Az elpusztíthatatlan – Lerombolt magyar köztéri műemlékek a Kárpát-medencében 1918 után” címmel 2016 őszén nyitja meg kapuit.

A fővárosban felállított irredenta szobrok ötletét 1920-ban Kertész K. Róbert, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa vetette fel. A megvalósításban elkötelezett szövetségesre talált dr. Urmánczy Nándor, a Területvédő Liga elnökének személyében. Az allegorikus szobrok megmintázására a korszak négy híres szobrászművészét kérték fel. Balról, a Parlament felől nézve sorrendben az első volt Szentgyörgyi István: Dél, amelyet Sidló Ferenc: Nyugat, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Észak, végül Pásztor János: Kelet című szobra követett. A szobrokat 1921. január 16-án avatták fel, ettől az időtől kezdve a legnagyobb revíziós és nemzeti tömeggyűlések színhelye a Szabadság téri irredenta emlékmű együttes közvetlen környezete lett.

Valószínűleg éppen ezért a második világháborút követően, 1945. augusztus 14-én a kommunista Vas Zoltán, budapesti polgármester a szobrok elbontását rendelte el, majd két nap múlva azokat barbár módon le is rántották talapzatukról.

A Trianon Múzeumba a nyár folyamán megérkezett a Kelet című szobor másolata. A szobor a magyar erőt megtestesítő Csaba vezért, a székelyek legendás vezérét ábrázolja, amint az elcsatolt Erdélyt szimbolizáló – karjával az országrész címerét görcsösen ölelő – férfialak bilincseit széttépi, és őt újra talpra segíti.

__GAL{51