Ez a történet messze túlmutat azon, mintha „csak” egy merénylet lenne egy vezető politikus ellen, és talán tanulságul szolgálhat a jelenre nézve is, hogy mire képes egy látszólag a békére törekvő csoport, amikor valóban azt gondolja, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Köztudomású, hogy az akkori baloldal számára gróf Tisza István miniszterelnök mindig is egy gyűlölt figura volt. A későbbi kommunista párt „keltetője”, a Galilei Kör adott otthont a mindenre elszánt, zömmel fiatal radikális baloldalnak. Itt döntöttek arról, hogy a volt miniszterelnököt megölik, mert benne látták az elvesztett háború legfőbb felelősét.

A merényletet Lékai (eredetileg Leitner) János vállalta magára, mondván, hogy ugyan még csak 23 éves, ám halálosan beteg (tüdőbajos volt), neki úgyis mindegy már.

A közismert kommunista, Korvin Ottó adott neki gyorstalpaló tanfolyamot fegyverhasználatból, és kísérte el a merénylet színhelyére, az Országház egyik oldalsó kijáratához. Az ifjú radikálisok azonban már akkoriban sem álltak a helyzet magaslatán, mert a merénylet során egymás után követték el baklövéseiket.

Az eredeti terv szerint Lékai Tisza feleségét követve jutott volna a miniszterelnök közelébe, azonban Korvin összetévesztette Tisza Ilonát egy másik hölggyel, így Lékai rossz irányba indult. Amikor pedig végül a volt kormányfő közelébe jutott, az élesített fegyvert egy suta mozdulattal hatástalanította, így lőni egyáltalán nem tudott. Lékait elfogták, és minden bizonnyal súlyos börtönbüntetés várt volna rá, ha az őszirózsás forradalom alatt Galilei körös barátai ki nem szabadítják.  Lékai később, 1925-ben bekövetkezett haláláig, az amerikai magyarokat próbálta meggyőzni a kommunizmus üdvözítő voltáról, a Kádár-korszakban pedig jó ötletnek találták középiskolát elnevezni róla.

Gróf Tisza István távozik a Parlament épületéből (Fotó: Nemzeti Fotótár)