Irredenta dalok és zenekarok a két világháború közötti Magyarországon

Az 1920-as tragikus trianoni döntést követő kétségbeesés után, az 1930-as évek végén megvalósult revíziós sikereket mámoros öröm kísérte szerte a Kárpát-medencében. A visszatérő területek magyarságának maradéktalan boldogságában az egész nemzet egy emberként osztozott.
A trianoni döntést követő országvesztést övező össznemzeti fájdalom, valamint a visszacsatolások felett érzett öröm és mámor számos formában kifejezésre jutott, s ilyenformán a korabeli magyar zenében is külön műfajt teremtett: irredenta dalok és indulók tucatjai születtek meg.
Ismerünk olyan színdarabokat, amelyeket irredenta dalbetétekkel adtak elő, de önálló műdalokból is több száz született. Ezek általában indulószerű vagy szomorú tónusú művek voltak, ám a revízió, mint téma, még a tánczenében is megjelent. A szórakozóhelyekről a divatos külföldi számok, a szerelmes és mondén dalok, valamint a korhelynóták mellett a „hazafias foxtrott” hangjai is kiszűrődtek

A dalszerzők között ismert neveket is találunk: Eisemann Mihály, Kacsóh Pongrác és Zerkovitz Béla is komponáltak irredenta nótákat, Seress Rezső pedig még saját verseire is írt zenét. Számukra persze mindez inkább zenei kirándulás volt. A főbb irredentanóta szerzők között Kapy Gyulát, Lénárt Ferencet, Vincze Zsigmondot, Murgács Kálmánt, Kalmár Pált említhetjük.
Az egyik legközkedveltebb mű Papp-Váry Elemérné nemzeti imája volt, amelyet még 1920-1921-ben többen megzenésítettek, köztük Dohnányi Ernő is. Gyakorta énekelték B. Szabó Mihály jelmondatát – „Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” -, melyhez Szerelin Hugó írt kottát 1921-ben.
Az irredenta dalok szövegét az elveszett Magyarország visszaszerzésére irányuló vágyak kifejezésre juttatása, zenéjét pedig a könnyen énekelhetőség, a fülbemászó, gyakran indulószerű dallam jellemezte.
Az irredenta muzsika a 20. század első felének sajátosan magyar terméke: egy egész nemzetet sújtó, érthetetlen tragédiára adott, ösztönös, lelki gyógyulást kereső válasz.

Murgács Kálmán Dalok Nagy-Magyarországért című nótáskönyvének előszava remekül jellemzi a magyar irredenta zenét és a hozzá kapcsolódó magyar társadalmi elvárásokat: „Murgács Kálmán neve irredenta dalainak keserű és szilaj muzsikájában végig szállt már a maradék Magyarország minden faluján, községén és városán… Murgács Kálmán nagy meleg szívéből fakadoznak, folydogálnak, repűlnek, zengenek, zúgnak ezek a dalok…. Hamarosan ott lesz ez a szerény kis füzetke minden házban a zsoltár, az imádságos könyv, Petőfi és a biblia mellett.”
A Trianon Múzeum kiállításában egy 30-as évekbeli polgári szalon elevenedik meg, annak jellegzetes tárgyaival, bútoraival, hangulatával. A kiállított tárgyak között régi hangszerek, és korabeli, értékes kottagyűjtemény látható, melyek az irredenta muzsika klasszikus darabjait jelenítik meg.

Címkék: