A Vitézi Rend elnevezésű nemzeti szervezetet Horthy Miklós alapította 1920. augusztus 20-án, a rendbe történő felvételt elsősorban katonai kitüntetések megszerzéséhez kötötték, tagjai számára vitézi telket adományoztak és használhatták az úgynevezett vitézi címet. A személyes függő viszonyt a vitézzé avatás középkori jellegű szertartása jelképezte, a karddal való vállra ütéssel és az esküvel.

A megalakulás körülményeiről érdemes tudni, hogy Horthy kormányzóvá választásakor ugyan kifejezetten lemondott a királyi előjogokról, amik körébe tartozott a nemesi cím adományozása is, ugyanakkor szükségét érezte annak, hogy saját hatalmi bázisának kiszélesítése érdekében létrehozzon egy kiemelt társadalmi csoportot olyan személyekből, akik az első világháború idején kitűntek a nemzet szolgálatában, utána pedig, a forradalmak idején ellenforradalmi magatartást tanúsítottak, és feltétlen hűséggel tartoznak neki. Különlegességét mutatja, hogy 1921 és 1944 között mindössze 23 800 főt avattak vitézzé Magyarországon.

Az 1920-as évek végére megtörtént a Vitézi Rend szervezeti kiépítése, azonban a zavartalan működését törvényi szabályozás megalkotása átnyúlt a ’30-as évekre. Felépítése erősen katonai jellegű volt, szigorú egyszemélyi vezetés alatt állt. A legfőbb tisztséget a Vitézek Főkapitánya töltötte be, akit az alapszabály szerint az Országos Vitézi Szék tagjai választottak életfogytig való tartamra, 1920 és 1945 között maga Horthy Miklós töltötte be ezen posztot. Az Országos Vitézi Szék volt a Rend legfőbb irányító szervezete, elnöke a Vitézek Főkapitánya. Tagjai: az államfő által kinevezett nyolc Vitézi Törzskapitány, a miniszterelnök, a belügy-, az igazságügy-, a földművelésügyi és a honvédelmi minisztérium 1-1 képviselője, illetve a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója.

A kép az Arcanum Adatbázis Kiadó gyűjteményéből származik.