„Bolsevizmus elleni harc” – vagy területi hódítás és magyarirtás?

A román hadsereg 1919-es magyarellenes tömeggyilkosságai

A román propaganda több, mint egy évszázada hangoztatja azt a közönséges hazugságot, hogy 1919-ben csupán „bolsevizmus ellenes harc” folyt részükről akkor, amikor megszállták az Alföldet, majd a Tiszától északra lévő területeket, sőt Budapestet is.

Benyomulásukat az Alföldre, egy tragikus esemény tette lehetővé. 1919 legelejétől jó három hónapig igyekezett feltartóztatni a román hadsereget a Székely Hadosztály, amikor azonban 1919. március 21-én hatalomra került Kun Béla és bolsevik bandája, heteken belül lehetetlen helyzetbe kerültek: elölről a románok lőtték a székelyeket, míg hátulról a vörös katonák. A hős székelyek „üllő s verő közé” kerültek! Emiatt 1919. április 16-án kénytelenek voltak letenni a fegyvert a gyűlölt ellenség előtt.

Az első nagyobb méretű tömeggyilkosságra az Alföld kapujában, Köröstárkányon került sor április 16-án, amikor is a bevonuló román hadsereg és a környékbeli parasztok 91 békés lakost mészároltak le. A fegyverletétel után a román hadsereg két héten belül kijutott a Tiszáig. Amerre elvonultak, raboltak, fosztogattak – és gyilkoltak. A román bosszúszomjnak igen sok áldozata volt. Például amikor június vége felé Apátfalva lakói megelégelték a románok tömeges rablását, a lakosok zaklatását és elűzték a falujukból a katonákat, szörnyű bosszú következett el. A visszatért – és jelentős túlerőben lévő – katonák rávetették magukat a falura. A mészárlásnak 41 halálos áldozata volt, számos lakost pedig félholtra vertek, a falut totálisan kifosztották. A román bosszú akkor érte el a tetőpontját, amikor a vörös hadsereg tiszai offenzívája összeomlott, és az elmenekült román katonák visszafoglalták a rövid időre elveszített területeket. A legtöbb embert, szám szerint 56-ot július 25-én Hódmezővásárhelyen gyilkolták meg, döntő többségük fegyvertelen, civil lakos volt. A szomszédos Szentesen „csak” mintegy húsz lakost öltek meg, de a Nagykunságban is számos település vált áldozatává a román katonák bosszúszomjának. Például Kunhegyes határában 14 arató parasztot végeztek ki.

A kutatás jelenlegi állása szerint 1919 tavaszán-nyarán mintegy 600 halálos áldozata volt a román „rendcsinálásnak” – az áldozatok döntően fegyvertelen civilek voltak!

Ezek után nyugodtan kijelenthetjük: tarthatatlan az a több mint 100 éve hangoztatott hazugság, miszerint a román hadsereg csupán „antibolsevista kereszteshadjáratot” folytatott Magyarországon azért, hogy „megmentse” a magyar lakosságot a kommunista uralomtól.