A magyar történelemben két alkalommal fordult elő az a szégyenteljes esemény, hogy az ellenség harc nélkül vonult be az ország fővárosába: 1541-ben a törökök, majd 1919-ben a románok vették azt birtokukba.

A budapesti bevonulás egyik előzménye az volt, hogy az ún. vörös hadsereg, amely 1919. június-júliusában még győzelmet győzelemre halmozva visszafoglalta a Felvidék nagy részét a csehektől, a budapesti vezetés utasítására kénytelen volt visszavonulni a felszabadított területekről. A hadsereg ezáltal demoralizálódott, majd a kudarcos tiszai támadás miatt július utolsó napjaiban teljesen szétesett, ténylegesen megszűnt létezni.

Ilyen előzmények után elérkezettnek látta az időt arra a román katonai és politikai vezetés, hogy – bár a békekonferencia megtiltotta – bevonuljanak a magyar fővárosba. Augusztus 3-án este még csak három század katona masírozott be, majd másnap követte őket a Moşoiu tábornok vezette fősereg. Kezdetét vette Budapest mintegy száznapos megszállása.

A megszállásnak – eddigi ismereteink szerint – mintegy 60-70 halálos áldozata volt, mindnyájan fegyvertelen civilek. A fosztogatások, rablások általánosak voltak az egész városban. A katonák vittek mindent, ami mozdítható volt. A legnagyobb károkat a hadsereg tervszerű, rendszeres fosztogatása okozta. Többek között elszállítottak 1300 mozdonyt és 34.000 vasúti kocsit. A pestszentlőrinci lőszergyárat teljesen leszerelték. Ugyanígy járt – egyebek mellett – a csepeli Weiss Manfréd Művek is: onnan 1600 vagon gépet szállítottak el, a gépgyár a totális rablás következtében teljesen tönkre ment. (Egy 1923-as kimutatás szerint csak Budapesten mintegy 2.522,231,4 ezer aranykorona kár keletkezett.)

A köztudatban leginkább a Magyar Nemzeti Múzeum esete vált ismertté. Október 5-én Serbescu tábornok vezetésével megjelent 14 teherautó, hogy fölpakolják azokat a történelmi kincseket, amelyek román álláspont szerint őket „illette”. A végtelenül aljas akciót csak Bandholtz amerikai tábornok igen határozott fellépése tudta meghiúsítani.

A békekonferencia követelésére végül 1919. november 13-14-én kivonultak a román csapatok Budapestről, melynek megalázott, kifosztott lakói sokáig emlékeztek ezekre a gyászos napokra.