Mint köztudott, – a kudarcba fulladt tiszai offenzíva miatt – a „vörös hadsereg” 1919. július legvégén összeomlott, gyakorlatilag megszűnt. Ennek hírére Budapesten a Kun Béla-féle Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-én bejelentette a lemondását. Véget ért a dicstelen 133 nap, a kommunista terror. Ennek hírére Gheorghe Mărdărescu tábornok, a román hadsereg főparancsnoka kiadta a parancsot Budapest elfoglalására. A békekonferencia ugyan megtiltotta, hogy bevonuljanak a fővárosba, a románok ezzel mit sem törődtek, és augusztus 4-én puskalövés nélkül birtokba vették Budapestet.

A román étvágy azonban ekkor (is) igen nagy volt: nem elégedtek meg azzal, hogy az ölükbe hullott Budapestet tervszerűen kifoszthatják, ugyanis még többre vágytak. Mărdărescu – azzal az ürüggyel, hogy a Dunántúlon még „vörös csapatok” garázdálkodnak – elrendelte a további előrenyomulást Győr és Szombathely irányába.

Az egyik különítmény augusztus 9-én ért Székesfehérvárra, 16-án pedig Veszprémbe. A C. Ioan ezredes vezette csoport 19-én vonult be Győrbe. Meg kell jegyezni, hogy Észak-Dunántúlon olyan brutális terrort nem gyakoroltak a románok a lakossággal szemben, mint a Tiszántúlon, mivel eleve tudták, hogy az ottani tartózkodásuk csak időleges, a céljuk pedig egyébként is „hadikárpótlásra” hivatkozva minél nagyobb vagyon elrekvirálása, elszállítása volt.

A tervszerű rablás legnagyobb elszenvedője a Dunántúlon Győr volt. Augusztus második felében megszállták a gyárakat, üzemeket és kezdetét vette a berendezések leszerelése, az alapanyagoktól a kész termékekig minden mozdítható érték elszállítása. Az a legkevésbé sem érdekelte a románokat, hogy a győri gyáripar magántulajdont képez…

A megszállás mintegy másfél hónapja alatt óriási károkat okoztak a megszállók. Például teljesen leszerelték a Győri Ágyúgyárat, ahonnan minden mozdítható tárgyat (köztük 86 vagonnyi vas- és acélrudat, valamint 300 ezer darab lőfegyvert) elszállítottak. „A pompás telepnek csupasz falai maradtak meg csupán a románok elvonulásakor […] s falain egypár árván ottmaradt vasszög emlékeztetett az egykor lüktető munkára.” – írta az egyik kortárs.

Győrnek több mint 800 millió korona kárt okozott a román megszállás. Amikor október 4-én bevonultak a Nemzeti Hadsereg egységei, egy totálisan kifosztott, „legatyásított” város fogadta őket...