"Ezt a múzeumot egyszer minden magyarnak látnia kell!"

Műhelykonferenciát szervezett a Trianon Múzeum a Nagy-Magyarország Parkban

2026. március 16-án, a királyszállási Erdély Vadászkastélyban került megrendezésre hagyományte­remtő szándékkal az I. Apponyi Albert Műhelykonferencia. A szakmai tanácskozás lehetőséget terem­tett arra, hogy a Trianon Múzeum történész munkatársai megosszák egymással kutatási eredmé­nyeiket, inspirálódjanak az észrevételekből, erősítsék a szakmai kapcsolatokat.

A történelmi Magyarország megszállásának előzményeire világított rá előadásában Dr. Marjanucz László, aki az események hátterében két tényezőt emelt ki: a nemzetiségi mozgalmak erősödését és a katonai helyzet alakulását. Az előadó ismertette a nemzeti bizottmányok, majd nemzeti tanácsok megalakulását, amit rendszerint egy ténylegesen még nem létező állam kikiáltása követett, melyet az antant hatalmak hadviselő félként, háborúban győztes szereplőként ismertek el.

 

Várpalota egy mára elfeledett, de az 1930-as években fontos kultúrpolitikai szerepet betöltő tudós szülöttére, Bán Aladárra – és az ő Trianon Múzeumban őrzött hagyatékára – hívta fel a figyelmet a következő előadó, Fischer Ger­gely. A neves finnugrista életműve azért különösen jelentős, mert finn és észt néprajzi-nyelvészeti kutatásai mellett irodalomtörténettel és költészettel is foglalkozott – a referáló ezt a hármas szerepet próbálta hangsúlyozni, kiemelve az 1945 utáni elhallgattatást.

 

Sass Elemér Trianon Múzeumban őrzött hagyatékét és élettörténetét Gellér Viktor mutatta be a konferencián. Az előadó ebben szólt az Országos Gyermekvédelmi Liga pénzügyi felügyelőjeként betöltött szerepéről, valamint a revízió időszakában bel­ügyminisztériumi kötelékben végrehajtott feladatáról, a Magyarországhoz visszatért városok köz­igazgatásának újjászervezéséről.

 

A konferencia második szekciója Dr. Tóth László beszámolójával kezdődött, melyben Falath Zsuzsanna kutatásaira támaszkodva kiállítás formájában mu­tatják be a csehszlovák mítoszépítés történetét kisgrafikákra, plakátokra és ezeket kísérő szövegekre támaszkodva. Az előadásban Tóth László részletesen szólt a kiállításelemek gyakorlati megvalósításának kérdéseiről, a kültéri tárlat és beltéri kiállítás közti különbségekről, és utóbbi előnyeiről.

 

Vincze Gábor előadásának középpontjában a Rongyos Gárda, valamint ennek historiográfiai elemzése állt. Az előadó felhívta a figyelmet, arra, hogy tudásunkat máig torzítja az a narratíva, mely az 1989 előtti történeti munkákban jelent meg, és a kortárs kutatók között is vannak olyanok, akiknek tisztánlátását politikai ideológiák zavarják meg. Vincze Gábor emellett felhívta a figyelmet a nyugatma­gyarországi plébániák által vezetett Historia Domusok jelentőségére, melyek mindmáig kiaknázatlan történeti források.

 

A Budapest Fővárosi Levéltár rejti Murgács Kálmán nótaszerző, hegedűművész népbírósági perének anyagát. Ezt kutatta a közel­múltban Kurilla Benjámin, aki előadásában a periratok mellett a Trianon Múzeumban őrzött ha­gyaték kiemelt értékeit is bemutatta. Murgács Kálmánt az 1945-ös fordulat ked­vezőtlenül érintette: népbírósági eljárást indítottak ellene, ahol a Magyar Rádióban folytatott tevé­kenysége kapcsán igaztalanul nyilas eszmék terjesztésével vádolták meg. Börtönbüntetését követően került Székkutasra, ahol Szabó Kálmán álnéven zenetanárként működött.

 

Van-e sváb Trianon? Erre a kérdésre kereste és adta meg az igenlő választ Dr. Szélinger Balázs a konfe­rencia záróelőadásában. Ebben bemutatta a svábok 1918 előtti asszimilációjának előrehaladott folya­matát, ami spontán és önként valósult meg. Az 1920 utáni helyzet leírása során bemutatta a svábok szerepvállalását a revíziós mozgalom kibontakozása idején. Kiemelte, hogy Herczeg Ferenc több ilyen szervezetnek is a vezetője volt már a Revíziós Liga megalakulása előtt.

 

Az Apponyi műhelykonferencia lehetőséget teremtett arra, hogy a Trianon Múzeum történész munka­társai megismerjék egymás kutatási területét és új ötleteket kapjanak mások tapasztalataiból. A nap folyamán a korszak belpolitikai eseményei mellett társadalmi jelenségek, az irredenta szellemiség lokális megjelenésének bemu­tatására, valamint a korszak mára elfeledett jeles tudós-művész alakjainak reflektorfénybe állítására is sor került.

 

Kiemelt kép: (balról jobbra) Dr. Marjanucz László történész, ny. egyetemi docens, Dr. Szabó Pál Csaba múzeumigazgató, Dr. Szélinger Balázs történész, a konferencia szakmai házigazdái