A Trianon Múzeum Kárpátia Borház programjának keretei között 2026. július 14-én különleges, egésznapos szakmai konferenciának és borbemutatónak adott helyet a badacsonyörsi Régi Magyar Szőlőfajták Tanösvény. A résztvevőket stílusosan tárogatószó fogadta, Vesztergám Miklós tárogatóművész jóvoltából. Elsőként Dr. Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója üdvözölte a megjelenteket, kiemelve, hogy a bor eszköz, melyen keresztül felmutatható a Kárpát-medence magyar egysége, mely közösséget teremt s amely szorosan kötődik a magyarság önazonosságához. Ezt követően Dr. Borbély Zsolt Attila, a Kárpátia Borház borszakértője beszélt a régi magyar szőlőfajták fontosságáról, a témát három oldalról, az idegenforgalom, a boridentitás és a magyar gasztronómia szemszögéből közelítve meg.

Őket Dr. Szőke Barna, a Badacsony Szőlészeti Kutatóintézet igazgatója, a Barna pince mindenese, majd a Kecelen borászkodó Benyák Zoltán követte. Előbbi a borvidék legjellegzetesebb szőlőfajtájából, a Kéknyelűből mutatott be két remek variánst, egy habzó, könnyed kísérleti tételt, egy igazi nyári bort az általa vezetett intézet birtokáról, valamint egy komplex és tartalmas csendeset a saját pincéből. Utóbbi egy Pozsonyi Fehéret hozott, nem véletlenül. A borrajongók által az ezredfordulón borszakíróként megismert kunsági borász sokszor hangot adott annak, hogy e sokak által elfeledett régi magyar szőlőfajtát tartja az Alföld Chardonnay-jának. A 2023-as koncentrált és strukturált tétel ékes bizonyítéka volt annak, hogy mire képes a Pozsonyi Fehér a Kunságban.

A nap folyamán minden borhoz Pethő Kincső Nóra, a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház színművésznője olvasott fel egy-egy Hamvas Bélától származó frenetikus szöveget. A Folly Arborétum éttermében elfogyasztott ebéd mellett ismerkedhettek meg a részvevők Andrási Lászlónak, a Somló Kincse pincészet mindenesének szakrális magasságokban szárnyaló gondolataival és két borával, egy Kéknyelűvel és egy Sárfehérrel. A természethű, beavatkozásmentes borok robusztussága találkozott itt a somlói borok minerális talajmeghatározottságával.

A műhelykonferencia harmadik helyszínét a Csendes Dűlő Borterasz biztosította, amely a Badacsony talán leghangulatosabb vendégtere. Itt a Ménesi borvidéken, közelebbről Kovásziban szőlészkedő és Aradon borászkodó Horváth Noémi mutatta be a Csávossy György nemzetközi borversenyen aranyérmet nyert borát, egy Cabernet Sauvignont, majd az Érmellék képviseletében a nagyváradi György Csáky Sándor, a Turul pince megalapítója a Királyleányka narancsborát. Ménes mindig is a sűrű szövésű, tannindús, mély színű, koncentrált vörösborokról volt híres, ezt mutatta fel e tétel is, mely fenolos érettségben szedett, kiemelkedő alapanyagból készült, igazolva, hogy Ménesen otthon érzik magukat a Bordeaux-i fajták. A narancsbor, mely lényegében fehér szőlőből vörösboros filozófiával, azaz héjon erjesztéssel készült nedű, nevét az erjedés során nyert mélyebb színvilágáról kapta. Nem véletlenül lett az alacsony kénnel vagy egyenesen kén nélkül dolgozó natúr boros világ jellemző műfaja. A Nagyvárad határában működő pincével és ugyanott elterülő ültetvényekkel rendelkező borász is e vonalat képviseli. Mind a ménesi, mind az érmelléki meghívott borász előadása a hagyománytisztelet, az értékközpontúság, s a nemzeti keresztény értékrend jegyében fogant.

Rövid gyalogtúrát követően a Régi Magyar Szőlőfajták Tanösvényhez visszatérve a Szerémségben és Hajdújáráson borászkodó Maurer Oszkár mutatta be immár legendássá vált Szerémi Zöldjét és Karom nevű borát, majd Miklós Csaba birtokának zászlós tételét, a Kőhalmi dűlős Ezerjót. Mindketten humorral fűszerezték „az örök nő” témájára felfűzött előadásukat.

A műhelykonferencia negyedik és egyben utolsó helyszínét az Oázis a Klastromhoz Vendégház biztosította. Itt Kiss János, a Tokaji borvidékhez tartozó bodrogkisfaludi Breitenbach pince mindenese kóstoltatta a Szerelmi dűlős Furmintját, és tartotta meg életközeli, de egyben szilárd értékpillérzeten nyugvó előadását. A borszakértők zöme egyetért abban, hogy a borkészítés csúcsait jelentik a minőségközpontú borászok által készített, kiemelkedő termőhelyről származó, dűlőszelektált fehérborok. E pazar nedű is ezek közül való. Utolsó tételként Szabó Pál Csaba és Borbély Zsolt Attila mutatta be a nagyenyedi Plébános pince könnyed, reduktív, primér illatokkal és aromákkal díszített Királyleánykáját.

Nem véletlen, hogy a meghívottak zöme valamilyen filoxéravész előtti magyar szőlőfajtából készült bort hozott bemutatásra. Az egész napos intenzív program visszatérő motívumát ugyanis a régi magyar szőlőfajtákkal való foglalkozás fontosságának hangsúlyozása képezte, hiszen ezen a fajták szerves részei a magyar kultúrkincsnek és boridentitásnak, zömükben kiválóan illeszkednek a magyar ételekhez és ideális üzenetközvetítők, melyek a magyar tájról a leghitelesebben mesélhetnek a hozzánk érkezőknek.