"Csak a lényeget kell őriznünk. A többi jön magától."

Kincsek a raktárból 25.

Sajó Sándor fotó

Sajó Sándor fotó

 

A Trianon Múzeum méltó emléket kíván állítani a felvidéki születésű, egyik legnagyobb magyar irredenta költőnknek, Sajó Sándornak is. Sajó Sándor 1868. november 13-án látta meg a napvilágot Ipolyságon. Elemi iskolája elvégzése után a Selmecbányai Evangélikus Líceumban végezte középiskolai tanulmányait, Petőfihez és Mikszáthoz hasonlóan. Költői vénája is itt bontakozott ki, első verseskötetét, a „Három év alatt” címmel itt dolgozta ki.

1886-ban felvételt nyert a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára, majd a fővárosban a magyar irodalmi élet ünnepelt alakja lett, verseit rendszeresen közölték a kor legolvasottabb újságai.

 

Rövid katonai szolgálat után 1891-ben a Nyitrán lett tanár, ahol két évet töltött, majd rövid debreceni kitérő után a vajdasági Újverebszász helyettes gimnáziumi tanára lett. 1903-ban Budapestre került, majd 1917-től 1930-as nyugdíjazásáig a kőbányai Szent László Gimnázium igazgatói pozícióját töltötte be. Irodalmi munkássága révén, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémiának egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig.

 

Sajó költészetét markánsan átjárta a magyarságtudat, az 1920-as évek egyik legmeghatározóbb költői géniusza volt, akit 1945 után, - sok más irredenta költővel és íróval egyetemben – kiirtottak a magyar kulturális életből. Irodalmi nagyságát és magyarságtudatát talán egyik barátja, Négyessy László fejezhette ki a legjobban:

 

”Magyar lelked a művészet varázsával szólalt meg nemcsak szorosan vett hazafias költészetedben, fájdalmasan időszerű irredenta dalaidban, továbbá ünnepi ódáidban, hanem tisztén személyi élményekből fakadó költeményeidben is. (…) Te a magyar költői szólást tovább fejlesztetted a mellett, hogy meleg szívedből, költői érzésedből tápláltad a nemzeti lelket.”

Címkék: