"A csüggedőket elnyeli a történelem."

A visszatért macskakő

1924. február 15-én került sor Magyarország utolsó, máig megmaradt területi növekedésére. A Népszövetség döntése értelmében – egy hihetetlen szerencse következtében – ezen a napon térhetett vissza az anyaország kebelébe két színmagyar falucska Nógrád-vármegyében, a festői fekvésű Somoskő és Somoskőújfalu. A szerencsét egy gyógyíthatatlannak tűnő angol beteg és egy világhírű magyar orvos találkozása jelentette.

Történt ugyanis, hogy az antant Magyarországra küldött  brit, francia, olasz és japán képviselőkből álló „határrendező bizottsága” tagjainak egyikénél, az angolnál, akkoriban gyógyíthatatlannak tartott gégebetegséget diagnosztizáltak. A kétségbe esett diplomata segítségére a szakmája legjobbját, Dr. Krepuska Gézát, a Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzorát ajánlották, aki annak rendje és módja szerint meg is gyógyította az angol határrendezőt.  Cserébe csak annyit kért, jöjjön el a bizottság többi tagjával együtt az ő Karancs-hegység lábánál fekvő palócföldi birokára, ahol Somoskő és Somoskőújfalu is feküdt.

Krepuska doktor ezt a 2100 holdas, ásványokban és kőzetekben gazdag birtokot még 1905-ben vásárolta, hogy hódolhasson kőzet- és ásványgyűjtő szenvedélyének. Nem mellékesen az itt bányászott bazaltból faragott kockák bizonyultak a legalkalmasabbnak a szépen fejlődő Budapest utcáinak lekövezésére. A bazalt bányák egyike volt a Macskalyuk-somoskői kőfejtő, amelyről a közismert „macskakő” név is származik. A birtok tehát virágzott, ám egyik napról a másikra már az újdonsült csehszlovák államot gazdagította. Krepuska doktor a birtokára megérkező antant határrendező bizottság tagjaitól azt kérte, hogy a kétezer lelkes Somoskőújfaluban sétálgatva próbáljanak meg valakivel szlovákul szóba elegyedni. Ez persze nem nagyon sikerült nekik, mert a faluban mindössze tucatnyi tót lakott… A határrendezők ekkor döbbentek rá, hogy a csehek az etnikai adatok tekintetében becsapták őket. Az ügy innen egészen a Nagykövetek Tanácsáig majd végül a legfőbb fórumra, a Népszövetség elé került.

A Népszövetségi Tanács 1923. április 23-án hozta meg a várva-várt döntést (amely 1924. február 15-én lépett hatályba). Ennek értelmében négy hosszú év procedúrája után visszakerült Magyarországhoz Somoskő és Somoskőújfalu, a környék bazalt és szénbányáinak egy részével együtt. Magyarország megkapta emellett a kitermelési jogot arra a bazaltra vonatkozóan, amely Somoskő határának Csehszlovákiához ítélt részén található. Magyarországhoz így 15 km²-nyi terület és kétezer-ötszáz lélek tért vissza, akiknek 97%-a magyar anyanyelvű volt. Ezen az eseten kívül nem sok példa akadt arra, hogy a Népszövetség – akár bármilyen nyomós bizonyíték hatására – Magyarország javára korrigálta volna elhibázott döntését.

Dr. Tóth László

Fotók:  Fortepan/AR, mult-kor.hu, https://www.bnpi.hu

Címkék: