Az első világháborút követő gyors impériumváltások és a trianoni országvesztés középpontba helyezte és a korábbi korszakoknál is jobban felértékelte a magyar nemzeti ereklyék tiszteletét. A vallási ereklyék (Szent Jobb, Szent László hermája…) és a nemzeti jelképek (koronázási ékszerek, állami címerek, zászlók…) tisztelete végigkíséri történelmünket és identitásunk szerves részét képezik.
Erre a háttérre alapozva a Horthy-korszakban számtalan nemzeti tematikájú tárgyat (emléklap, kitűző, plakett, emlékérem, oklevél, kitüntetés, bélyeg…) adtak ki állami támogatású szervezetek.
A cél: minél több magyar ember számára elérhetővé tenni és egyben személyes élményanyaggá változtatni az alapvető, identitásképző szimbólumokat.
Ilyen speciális tárgy volt a hatvanhárom vármegye címerpajzsait ábrázoló díszes lap és az arra ráfűzött, a megyék földjéből egy-egy porszemet megőrző „nemzeti ereklye” /kis „cizellált” üvegszelence vagy díszes fémpecsét/.
Kiváló példa az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület sorszámozott, a nagykőrösi katolikus plébániának ajánlott, 1927-ben kiadott ereklyés emléke, amely múzeumunk történeti gyűjteményének raktárában található. Az ornamentikus háttérrel keretezett szövegablak legtetején a Magyar Királyság középcímere kapott helyet. Maga az emléklap 45x30 cm-es kartonra nyomtatott, keretezett. Közepén a következő szöveg olvasható:

„Magyarország vérrel, ezer év emlékének szentelt földjéből
a hatvanhárom vármegyéből
őriz egy-egy porszemet e nemzeti ereklye.
Fájdalmunk, hűségünk, minden
szép reményünk pecsétje ez.
Az ereklye tulajdonosa és őre: a
Róm. kath. egyház, Nagykőrös.
Kelt Budapesten n.e 154/1927nyil.szám
alatt hites tanuságul az
Országos Magyar Hadimuzeum Egyesület.”

A szövegtest alján az igazgatóság elnökének és az Országos Bizottság elnökének aláírása látható. Lezárásként és mintegy központi motívumként egy ércpecsét került elhelyezésre melyet aranyszínű szállal a kartonra fűztek. A pecsét kör alakú közepe egy kis üvegezett felületen Nagy-Magyarország határait ábrázolja, körülötte a Szózat egyik emblematikus sora: „EZ A FÖLD MELYEN ANNYISZOR APÁID VÉRE FOLYT”
Ilyen és ehhez hasonló tárgyak sok felmenőnk hagyatékában, nagyszüleink-dédszüleink szekrényében a mai napig fellelhetőek. Ne feledjük, hogy ezek a mementónak készült kis ereklyék az adott kor embereinek értékrendjét, hitét, fájdalmát, történelmi tudatát reprezentálják. Mi is őrizzük meg őket!
Adorján Dávid Attila