1919.január 15-én hajnalban 45 csehszlovák légionárius, Augustin Lauka főhadnagy vezetésével – megszegve a fegyverszüneti szerződést – átlépte az Ipoly demarkációs vonalat, és behatolt Balassagyarmatra.
A cseh megszállók azonnal nekiláttak az impériumváltás megszervezésének. Kimondták a terület „önkéntes” csatlakozását a megszülető Cseh-Szlovák Köztársasághoz, szimbolikus módon lecserélték a közintézmények magyar feliratait. Bazovszky Lajos személyében cseh mintára zsupánt állítottak az Ipolyon túli területek élére, aki január 25-én erőszakosan átvette a város irányítását Rákóczy Istvántól, Nógrád vármegye főispán-kormánybiztosától. A közalkalmazottakat és köztisztviselőket csehszlovák hűségeskü letételére kényszerítették. Az iskolákban betiltották a magyar történelem tanítását. A szabályszegőkre, és az eskü megtagadóira statáriális eljárás keretében kiutasítás várt.
A város polgárai (vasutasok, tisztviselők és diákok) nem akartak beletörődni a megalázó, goromba bánásmódba, egzisztenciájuk és identitásuk elvesztésébe. Elhatározták a fegyveres ellenállást, a betolakodók kiűzését.
Január 29-én hajnalban a bátor balassagyarmati vasutasok és polgárok valamint Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok vezetésével a 16. és 38. gyalogezred különítményének a katonái visszafoglalták a város főbb pontjait, majd támadást intéztek a balassagyarmati laktanya ellen, melyet csak véres harcok árán, az időközben beérkező iglói géppuskásokkal kiegészülve tudták a csehektől visszafoglalni. A harcban meghalt Augustin Lauka, a cseh parancsnok is. Mire az est leszállt, Balassagyarmat középületein ismét magyar zászló lengett.
A január 29-i hősies helytállás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a csehek ne próbálkozzanak többet a folyón való átkeléssel, és végleg feladják a nógrádi szénmedence meghódítására vonatkozó elképzeléseiket. Balassagyarmatot ettől fogva a „legbátrabb város” néven emlegették. A „Civitas Fortissima” történelmi jelentéségű tettéről Múzeumunk egy kiállítás keretében is megemlékezik.
(Képek forrása: Trianon Múzeum Várpalota, egykor.hu)