A lőcsei Honvéd-szobor története

Az aranyozott vasszobor öntvényt Faragó József helyi szobrász készítette Lőcse város megbízásából. Az alkotást 1873. május 21-én avatták fel, mely a branyiszkói csatában hősiesen harcoló magyar, német és szlovák katonáknak állított méltó emléket.

A branyiszkói csata a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb pillanata volt, amelyre 1849. január 5-én került sor. A keskeny hágón a Guyon Richárd ezredes vezette honvédhaderő ádáz küzdelembe kezdett a Franz Deym császári tábornok jól védett csapataival szemben.  A mínusz 22-23 fokos hidegben, a honvédség vakmerő rohamainak köszönhetően a császáriak erősségeit egymás után foglalták el, ami meghátrálásra késztette Deym-et. A csatával sikeressé vált a hadjárat végkimenetele, hiszen Windisch-Gratz-et megakadályozta abban, hogy frontális támadást intézzenek a Tisza-vonallal szemben, másfelől megnyílt az út afelé, hogy a Görgey vezette hadsereg és a magyar főerők zavartalanul egyesüljenek.

A szobor nem csupán az 1848-as szabadságharcnak, de a szlovák-magyar barátságnak is emléket állított, amelyet a várost megszálló cseh légionáriusok nem nézték jó szemmel. Az új vármegye elsőként rendelte el a szobor bedeszkázását, majd elrendelte annak lebontását. A helyi vegyes lakosság élőlánccal, szózatot énekelve tüntetett a megsemmisítése ellen, mely megmozdulást a csendőrség erőszakkal feloszlatott. Az atrocitásban egy szlovák cselédlány súlyos sebet kapott.

A szobrot öt darabra vágták, melynek hollétét sokáig homály fedte. Eme szobor másolatát őrzi most a Trianon Múzeum, ami egy hosszabb távú projekt kezdőlépése.