BERCSÉNYI MIKLÓS ÚJRATEMETÉSE

Gróf Bercsényi Miklós volt az újkortörténelem egyik legkiválóbb magyar hadvezére. Katonai pályája során részt vett 1686-ban Buda visszafoglalásánál, majd pedig Szeged várkapitánya lett. 1687-től aranysarkantyús vitéz, majd 1691-től Ung vármegye főispánja. Mint ahogy sok főnemest, az ő főúri kiváltságait is sértette I. Lipót abszolutizmusa. 1696-ban találkozott II. Rákóczi Ferenccel, akivel innentől fogva szoros barátságot ápolt, mindketten a haza függetlenségének elkötelezett híveivé váltak. A szabadságharc ideje alatt a fejedelem egyik legfőbb támasza volt, 1703-tól fogva a kurucok főgenerálisa lett. A szatmári békét nem volt hajlandó elfogadni, a Habsburgokkal nem kívánt kiegyezni, külföldi támogatással pedig két ízben is újra kívánta indítani a szabadságharcot, ami sikertelenül zárult. 1725-ben hunyt el Rodostóban. Magyarországon Rákóczihoz hasonlóan nagy népszerűségnek örvendett, 1906-ban őt is újratemették Kassán, hamvait a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték örök nyugalomra családtagjai és bajtársai mellé. Eme történelmi pillanat fontos esemény volt a magyar emberek számára, amiről számos korabeli tudósítás, műtárgy és emléklap maradt fenn.  A Trianon Múzeum archívumában őrzött képen jól kivehető, hogy a jeles eseményre érdeklődők százai látogattak el, ezzel is tisztelegve a nagy tábornok előtt.