Június végére a Tanácsköztársaság csapatai - francia nyomásra - kiürítették a Felvidéket. Clemenceau francia miniszterelnök ígérete értelmében ezért cserébe a románoknak ki kellett volna vonulnia a Tiszántúlról. Csapataik azonban nem mozdultak. E napokban Kun Béla próbált eredményt elérni a francia kormányfőnél, azonban azt a választ kapta, hogy a románokkal nincs gond, és a magyarok azok, akik folyton megszegik a fegyverszünetet.

Eközben a román hadseregparancsnokság az általa megszállt területen a következő felhívást intézte a magyarokhoz:

„Tilos mindenféle hírterjesztés! … … 1. Vétkesnek tekintetnek mindazon egyének, akik bár nem rossz szándékkal a nyilvános helyiségekben, vonatokban, az utcákon stb. bármiképpen közölni, híresztelni, megbeszélni fogják az akár igaz, akár képzelt híreket vagy véleményeket, amelyek a harci tevékenységet érintik; továbbá, amelyek a helyzetre és a csoportok áthelyezésére, vagy a katonai hatóságok rendelkezéseire, vagy bárminemű, a román hadsereget érintő ügyekre vonatkoznak. 2. Ezen vétkezések a katonai bírák által első és utolsó fokban fognak tárgyaltatni és egy évig terjedő bezárásra és 2000 lej pénzbüntetésre elítéltetni; amikor a fenti vétkek kémekedési és árulási szándékkal történtek, a háború esetén érvényes büntető törvényekben előirt büntetések fognak végrehajttatni.”

A románok már a harcra készültek.

A románok Debrecenre is igényt tartottak.

Kép forrása: www.civishir.hu