Országzászló avatás Dernőn

Az országzászló mozgalom létrehozója a trianoni fájdalom volt, s azon a felismerésen alapult, hogy az ugyanazon nemzethez tartozók összetartozása megmarad akkor is, ha a közösségeket határok választják el egymástól.

A két világháború között az egész országra kiterjedő mozgalom a budapesti Szabadság téren 1928. augusztus 20-án felállított ereklyés országzászlóval indult útjára. Két évvel a Szabadság téri emlékhely felavatása után Molnár Ferenc tarcali pedagógus javasolta, hogy Budapest nyomán a többi magyarországi település is állítson országzászlót, minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék azokat félárbocra. Ennek következtében nemzeti mozgalommá terebélyesedett az országzászló-állítás. A két világháború közötti Magyarországon szinte minden település felállította saját országzászlóját. Így az eltelt alig másfél évtized alatt mintegy ezer helyen avattak országzászlót, így fejezve ki a trianoni döntés elleni tiltakozást és a nemzeti gyászt.

 A második világháború után bekövetkezett szovjet térnyerésnek köszönhetően megpecsételődött az országzászlók sorsa is. Legtöbbjüket 1949-ig lerombolták, a kisszámú megmaradtnak 1956-os forradalom után vetettek véget.

Ezen eseményeknek állít méltó emléket a Trianon Múzeum egyik kiállítóterme, melyben reprezentatív szerepet töltenek be a felvidéki relikviáink, hiszen a mozgalom ezen elcsatolt országrészben igen erősen fejtette ki hatását. A megannyi műkincsünk közé tartozik a dernői szoboravatás emléke is. A település mindig is kimagasló fontosságú volt az összmagyarság kohászattörténetben, hiszen az Andrássyak eme mintagazdasága a reformkorban a nehézipar egyik hazai fellegvára volt, ahol többek között a Lánchíd vasszerkezeteinek tetemes részét is öntötték. 1920-ban a színtiszta magyar települést is Csehszlovákiához csatolták. Az itt élő magyar emberek fájdalmukat kifejezve alkották meg a saját országzászló emlékművüket, amelyről számos fényképünk és kitűzőnk maradt fenn Múzeumunkban.