Teljes nevén tótprónai és blatnicai Prónay Pál Sándor István Gábornak kardinális szerepe volt a nyugat-magyarországi felkelés megszervezésében és a soproni népszavazás kikényszerítésében. Kevesen tudják róla, hogy ősi nemesi család sarja, aki családfáját egészen IV. Béla uralkodásáig vissza tudta vezetni. A család 1279-től használta a tótprónai előnevet, ugyanis ebben az időben kapták meg adományként a Túróc vármegyei települést.

A család pályája innentől kezdve folyamatosan ívelt felfelé, tagjai közül megannyi magas rangú köztisztviselő és katonatiszt került ki, mely egy hosszabb tanulmányt is megérdemel. Az első közismertebb személye Prónay Mátyás volt, aki Túróc vármegye jegyzője volt a XVII. században. Az újkorban a család számos tagja több felvidéki vármegye főispáni tisztségét is ellátta, így Túróc, Nógrád, Bars és Gömör vármegyéét is. Többen közülük elnyerték a lovagi kitüntetést is. Ezek közül is kiemelendőek: Prónay Sándor báró (1760-1839), aki 1790-től a Aranysarkantyús rend lovagja volt és  Prónay József báró (1776-1824) a Szent István király apostoli lovagrendjének, a Porosz Királyság Szent János rendjének és a Portugál Királyág Boldogságos fogantatás vitézi rendjének lovagja volt. A Prónayak számos alkalommal látták el az Evangélikus Egyház főfelügyelői tisztségét is, mindemellett jártasak voltak a tudományban és anyagilag is támogatták azok fejlődését.