A magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata február 25-ét a kommunizmus áldozatainak amléknapjává nyilvánította. 1947-ben, ezen a napon tartóztatták le - koholt vádak alapján - és hurcolták el egy szovjet munkatáborba Kovács Béla országgyűlési képviselőt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a szovjet megszállók.

A levéltári kutatások alapján a szakértők világszerte 100 millióra becsülik a kommunizmus népboldogító eszméjének áldozatait. Ez a kényszermunkatáborokban, az éhínségekben és a likvidálásokban elpusztultak száma. Az internált, megbélyegzett, megkínzott, testileg és lelkileg megnyomorított, ellehetetlenített emberek ennél sokkal többen voltak és vannak! Családokat és kisebb nagyobb emberi közösségeket üldöztek, fosztottak meg mindenféle jogaiktól vagy likvidáltak. Mindezt egy fennkölt eszme, a kommunizmus nevében!

Mi magyarok ebben a szomorú históriában többszörösen is érintettek vagyunk! És az események előzményei is jóval 1947 előttre vezetnek…

A kártékony és gyilkos kór Németországból indult pusztító útjára, amikor a trieri rabbi szobatudós fia írásba öntötte fantáziáit az általa ideálisnak vélt, osztályok és kizsákmányolás nélküli társadalomról. 1848. február végén jelent meg Karl Marx Kommunista kiáltványa (németül Manifest der Kommunistischen Partei) Ez lett a titkos nemzetközi szervezetként működő Kommunisták Szövetsége hivatalos pártprogramja. (A németeknek más - de eredményeit tekintve hasonlóan gyilkos -, ideológiát megalapozó művet is „köszönhet” a világ. Ez a Mein Kampf…)

  Karl Marx

Az eszme szelleme kiszabadult a palackból és hódító útjára indult a világban. A kommunisták, társadalomátalakító céljaik valóra váltásához jó lehetőséget láttak a nagyobb befolyású mozgalmakban. Képviselőik például szociáldemokrata politikusoknak álltak vagy/és a radikális szabadkőműves páholyokká alakították a jobb napokat látott titkos szervezet egy részét. Nem véletlen, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök már 1880-ban, körlevélben figyelmeztette a törvényhatóságokat a „szocialista mozgalom veszélyeire”.

És itt vesszük fel újra a magyar szálat! Az eszme első, erőszakos megvalósításánál ott bábáskodott egy a szó valódi értelmében internacionalista magyar. Az 1871. március 18-án kirobbantott Párizsi Kommün egyik vezetője, Karl Marx barátja, követője, londoni sétapartnere, az Internacionálé főtanácsának tagja és az Osztrák-Magyar szekciójának a vezetője: Frankel Leo. Az esemény azért is érdemel figyelmet, mert közvetlen előzménye és főpróbája az 1917 évi Októberi Forradalomnak. Az Októberi Forradalom nélkül pedig nem létezett volna a magyarországi Tanácsköztársaság sem. És annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy ebben az esetben a történelmi Magyarország sorsa egészen másként alakult volna.

A radikális Eötvös szabadkőműves páholy 1918. évi titkári jelentésében dr. Bálint Lajos testvér, nyíltan beszélt azokról az eszmékről, amelyek reményeik szerint a jövőben az emberek közötti ellentéteket teljesen megszüntetik és így az emberiség igazi boldogságához vezetnek. Ezek a végcélok „kozmopolitizmus, atheizmus és kommunizmus.”

Kun Béla (középen) és Szamuely Tibor (balra) népbiztosok meglátogatják a Cserny József vezette Lenin fiúkat, a kommunista párt terrorkülönítményét. Forrás: internet

Ma már tudjuk az első magyarországi kommunista kísérlet eredményét és tudjuk milyen hibák sorozata vezetett a kommunisták puccsához. A hazátlanok (nem is titkolták: „a proletároknak nincsen hazája”) kísérletként fogták fel a Tanácsköztársaság nevű művüket.  A következmények egyáltalán nem érdekelték őket. „Ha nekem választanom kell, hogy a szovjeturalom megmaradjon-e Budapesten, egy szűkebb területen és ha ennek az az ára, hogy a most felszabadított területeknek egy részét visszaadjuk, nem habozom és az utóbbit választom, mert ennek a forradalomnak szíve Budapest és a budapesti proletariátus. Ha területeket kell feladni, ám ezt az árat sem tartom nagy árnak azért, hogy itt megmenthessük a proletárforradalmat.” – jelentette ki Kunfi Zsigmond (a Népszava helyettes szerkesztője, a szociáldemokraták egyik vezető ideológusa, a Martinovics páholy tagja, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa).

A kommün egyértelműen hozzájárult Magyarország megcsonkításának minden képzeletet felülmúló mértékéhez. Ezért bátran tekinthetjük a kommunizmus áldozatának a történelmi Magyarországot is! A Tanácsköztársaság okozta károkat a népbiztosok perének ítélethirdetésében a bíróság így összegezte: „Négy és fél hónapos uralmukkal, valamint az ő eljárásuk folyományaként jelentkező idegen megszállással egy évszázadra tönkretették ennek az országnak a jólétét és boldogságát, leírhatatlan kárt okoztak azzal is, hogy megmételyezték a lelkeket, osztálygyűlöletből fakadt eszeveszett tanaikkal, oktalan pénzpazarlásukkal a tönk szélére juttatták az országot, romboltak, pusztítottak oly módon, hogy a tatárjárás sem ütött ily mérvű vérző sebeket a nemzet testén.”

A kalapácsos ember. Manno Miltiades plakátja

A kommunisták 1945 után ott folytatták, ahol 1919-ben abbahagyni kényszerültek. Újramelegített népboldogító kommunista tanaikkal így is csak szovjet segítséggel és erőszakkal tudták újra megkaparintani a hatalmat. Osztályharc, lágerek, Recsk, internálás, ellehetetlenítés, megkülönböztetés és kivégzések. Több milliónyi magyar tragédiája!

1956-ban rövid időre „felszabadítottuk” magunkat, majd újra kezdődött előröl minden!

Mi itt Közép-Kelet Európában, akik megtapasztaltuk a kommunizmust, soha nem felejthetjük el az ellenünk elkövetett bűnt és a felelősöket! Mindezt azért írom, mert a halottnak hitt kór újra terjed és fertőz. Még elsősorban nyugaton, ahol nem találkoztak az „élő szocializmus” valóságával. De ha nem vigyázunk, kicsit feltupírozva, de negyedszerre is a nyakunkra kaphatjuk a kommunistákat…

Intő jelként álljon itt néhány rövid hír napjainkból, minden kommentár nélkül:

„Jó hír a világban mostanában történt szobordöntögetések kritikusainak: nemcsak a rombolás megy, a németországi Gelsenkirchenben ugyanis felállították Lenin szobrát. A kétméteres műalkotás eredetileg nem ide készült, igazából egy 1957-ben Csehszlovákiában öntött szobrot állítottak fel itt újra. Az emlékműállítást a Németországi Marxista Leninista Párt kezdeményezte, az avatóünnepségen a megjelentek vörös zászlókat lengettek. <Elmúltak azok az idők, hogy rasszistáknak, antiszemitáknak, fasisztáknak és a múlt hasonló kísérteteinek állítsunk emlékműveket> - mondta Gabi Fechtner, a kommunista párt elnöke, hozzátéve, hogy <Lenin világtörténelmi jelentőségű, kormeghaladó gondolkodó volt, a szabadság és demokrácia korai harcosa>.” (444.hu, 2020. június 4.)

Lenin szobrának avatása Németországban, 2020 Kép forrása: 444.hu

„Donald Trump amerikai elnök (…) azzal fenyegette meg az amerikai radikális baloldalt képviselő Antifa mozgalmat, hogy terrorszervezetnek minősíti, az antifasiszta aktivista közösség szülőhazájában, Németországban azonnal megszólalt a szociáldemokrata párt (SPD), és kifejezte teljes szolidaritását a főként huszonéves fiatalokból álló társasággal.” (HVG, 2020.06.11.)

Antifa felvonulás napjainkban

A kép forrása: https://www.pennlive.com/opinion/2017/06/what_is_antifa_and_why_should.html

„A Gallup 2022. február 17-én publikált felmérésében az amerikai felnőttek 7,1 százaléka vallotta magát az LMBTQ-közösséghez tartozónak, ami duplája a 2012-es három és fél százalékos adatnak. Az 1981–1996 között születettek 10,5 százaléka és az 1997–2003 között születettek 20,8 százaléka nyilatkozott így a kutatóintézetnek. Az amerikai konzervatív közösségi médiában az utóbbi hetekben előtérbe került az Arizona Christian University 2021. októberi kutatása, amelyben a „millenniumi generáció” harminc százaléka vallotta magát az LMBTQ-közösség tagjának. Ennél is magasabb, 39 százalékos indexet mértek a legfiatalabbakat tömörítő Z generáció esetében. A drámai növekedés hátterében kulturális és divattrendek állhatnak. Erre utal a szocializmus támogatóinak magas aránya is e két csoport tagjainak körében.” (Magyar Nemzet: Eltűntek az emberhez méltó gondok. Amerikában a Z generáció teljesen alkalmatlanná vált az életre, az ön- és fajfenntartásra, 2022. 02. 24.)

Dr. Tóth László