Vincze Gábor, a Trianon Múzeum munkatársa a temesvári Várbástya Egyesület meghívásának eleget téve, a helyi Magyar Házban tartott előadást a Magyar Királyi Csendőrség történetéről és az észak-erdélyi kommunistaellenes nyomozásokról. Az est moderátora Borbély Zsolt Attila közíró, politológus volt.

A Magyar Királyi Csendőrséget a korabeli országgyűlés az 1881/II. és III. törvénycikkel hozta létre, Ezt 1881. február 14-én szentesítette I. Ferenc József magyar király és emellett osztrák császár (ez a nap lett az 1930-as évektől a csendőrség napja). A csendőrséget szerte Európában francia mintára hozták létre. Feladata a vidék közbiztonságának fönntartása volt. Sajátossága az, hogy a rendvédelmi testület egyszerre tartozott a belügy- és a hadügyminisztérium fennhatósága alá. Tulajdonképpen egy katonailag szervezett, centralizált rendvédelmi testület volt. Nem csak a Magyar Királyság területén hozták létre, hanem a dualista monarchia másik felében, az osztrák császárság területén is, de számos más országban (Spanyolországban, Olaszországban, Romániában stb.) is, amelyekben ma is működik.

A csendőrség felállításával néhány éven belül látványosan megjavult a vidék közbiztonsága. Azt is érdemes tudni – hívta fel a figyelmet az előadó –, hogy ellentétben a rendőrökkel, a csendőr nem volt "hatósági közeg", ami azt jelentette, hogy a helyi közigazgatás vezetője (jegyző, főjegyző, alispán stb.) utasíthatta a helyi őrs vezetőjét. 1930-től fokozatosan létrehozták a csendőrnyomozó alosztályokat. Ettől kezdve intenzíven kivették a csendőrnyomozók a részüket a kommunistaellenes nyomozásokban. 1938 előtt csak a trianoni Magyarország területén, az első bécsi döntés utáni években a visszatért területeken is. 1941-ben folytattak nyílt nyomozást a csendőrnyomozók Észak-Erdélyben az illegális kommunista hálózat fölszámolására. 1943-ben még egy újabb nyílt nyomozásra került sor, és a két akció után az észak-erdélyi kommunista hálózatot sikerült felszámolni.

A csendőrséget 1945. május 10-én kizárólag politikai okokból szüntették meg – hívta fel a figyelmet az előadó. Előadása végén Vincze Gábor még kitért arra, hogy akik a kommunistaellenes nyomozásokban részt vettek, és 1945-ben nem maradtak nyugaton, hanem hazatértek, 1956 után a kommunista bosszú áldozatai lettek, 1959-ben többeket halálra ítéltek és kivégeztek, másokat súlyos börtönbüntetésre ítéltek.