Urmánczy Nándor 1868. október 1-én született a Hargita megyei Maroshévízen egy sokgyermekes, örmény felmenőkkel rendelkező családba. Édesapja Urmánczy János, édesanyja Novák Mária Magdolna volt, kilencen voltak testvérek. Brassói tanulmányai után Budapestre került, ahol 1895-ben jogi vizsgát tett, majd jegyzőként, illetve főszolgabíróként helyezkedett el. Több cikke, verse és helytörténeti írása is megjelent ezekben az időkben.

1902. október 9-én a szászrégeni választókerület időközi választásán a Szabadelvű Párt jelöltjeként parlamenti képviselővé választották, azonban a párton belüli átalakulások következtében később a nemzeti irányúakhoz csatlakozott és 1905-ben belépett a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba. Az 1905-ös országgyűlési választáson Podmaniczky Frigyes báróval szemben alulmaradt a választáson, ám az 1906-ban megrendezett voksolás során választókörzete ismét bizalmat szavazott neki. A „Nagy Háború” során a kötelesség a harctérre szólította, 1917-ben bevonult és Bukovinában harcolt. 1918. november 9-én többedmagával megalapították a Székely Nemzeti Tanácsot, mely szervezet a székelyek védelmében, a független Székely Köztársaság megalapításáért jött létre.

Az ő kezdeményezésére készültek el a budapesti Szabadság téren az Észak, Dél, Kelet és Nyugat szobrok, továbbá ő indította útjára az országzászló mozgalmat is, melynek első emlékműve szintén a Szabadság téren készült el. Az országzászlókon az 1915-ös hivatalos középcímer volt látható, lobogóját legtöbbször angyalokkal díszítették. A mozgalom jelmondata, az „Így volt, így lesz!” felirat formájában szintén állandó helyet kaptak vagy a lobogón, vagy a talpazaton. Közel ezer helyszínen létesült országzászló szerte az országban, a 100. országzászlót Sátoraljaújhelyen, a Trianon által kettészakított városban avatták fel 1934. július 1-én.

Hosszú fővárosi tartózkodása után 1940. október 23-án tért vissza szülőföldjére, azonban itt október 31-én elragadta a halál.