A Károly-csapatkereszt, avagy a Karl-Truppenkreuz az Osztrák–Magyar Monarchia katonai emlékérem kitüntetése, amelyet IV. Károly király alapított 1916-ban azon frontharcosok részére, akik legalább 12 heti frontszolgálatot teljesítettek az I. világháború során rendfokozattól és fegyvernemtől függetlenül. A kitüntetés keresztje cinkből készült, amelyet az 1813–1814-es Hadseregkereszt, hétköznapi nevén „Ágyúkereszt” mintájára készítettek. A keresztet egy koszorú öleli körbe, továbbá a kitüntetés egy vörös háromszögletű szalagon lógott, amelynek a szélei keresztben vörös-fehér vékony csíkkal voltak ellátva a képen látható módon.

A kereszt elülső felületén a latin „GRATI PRINCEPS ET PATRIA, CAROLVS IMP.ET REX” szöveg olvasható, amelynek magyar fordítása: „Az uralkodó és a haza hálája, Károly Császár és Király”. Hátoldalán az osztrák császári korona, valamint a magyar Szent Korona látható, az itt elhelyezkedő „C” betű pedig az uralkodóra utal. Szintén ezen az oldalán olvasható az alapítás évszáma római számokkal, továbbá a „VITAM ET SANGVINEM” latin felirat, avagy „Életünket és vérünket”, mely a magyar történelem korábbi epizódjai előtti tisztelgés.

Körülbelül 651 000 darab Károly-csapatkereszt kitüntetés adományozására került sor az Osztrák-Magyar Monarchia katonái között, a magyar tulajdonosok később számos előnyhöz jutottak ezáltal. Például a Horthy-korszak alatt választójog alapjául szolgálhatott, valamint az 1938 után meghozott zsidótörvények esetében egy ideig kivételezettséget is jelentett. Tulajdonosai között számos sportoló, mérnök, politikus tudható, akikben közös, hogy a hazáért vonultak a frontra és szerencsés módon életben maradtak.